ÁLTALÁNOS VÉDELEM
A TERMÉSZET ÁLTALÁNOS VÉDELME
A természet általános védelme a természetvédelem több mint húsz éves jelentős eredménye, amelyet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) alapozott meg a törvényi szabályozás szintjén. Korábban a természetvédelem alapvetően a veszélyeztetettség miatt védetté nyilvánított, tehát mai értelemben a kiemelt oltalom alatt álló védett természeti értékekre és területekre irányult. A természeti értékek és a természeti területek általános védelmével, azon belül a tájvédelemmel, a vadon élő élővilág általános védelmével, az élőhelyek általános védelmével és a földtani természeti értékek általános védelmével kapcsolatos szabályokat a Tvt. II. Része tartalmazza.
A Tvt. 4. § a) pontjának meghatározása szerint természeti érték a természeti erőforrás (környezeti elemek), az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – a Tvt.-ben meghatározott – természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, beleértve a védett természeti értéket is. A törvényi meghatározás részletes levezetését lásd Bevezető ismeretek menüpont alatt.
Természeti területnek minősül valamennyi olyan földterület (erdő, gyep, nádas művelési ágú termőföld; művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál vagy nem áll bányaművelés alatt; mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület), amelyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek. A természeti területek jegyzékét a természetvédelemért felelős miniszter teszi közzé, a kijelölés tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni. (Tvt. 4. § b) pont és 15. §).
Természetes állapotú az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy – helyreállításuk kivételével – alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi.
Temészetközeli állapotú pedig az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.
A következők röviden áttekintik a természet általános védelmének főbb területeit.
TÁJVÉDELEM
A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges környezeti elemek [Tvt. 6. § (1)]. A táj – a természettel összefüggésben – a természet habitusa, külső megjelenési formája a térbeli kiterjedéssel, a domborzattal, az egyedi tájértékekkel és a tájképpel.
A tájvédelem a természetvédelemmel összefüggésben a természet általános védelmének része (Tvt. II. Rész), de a mesterséges környezet miatt a környezetvédelem része is.
Egyedi tájérték az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtöténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. Az egyedi tájérték megállapítása és nyilvántartásba vétele a nemzeti park igazgatóságok feladata [Tvt. 6. § (3), (4)].
A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, biztosítani kell a táj jellegének megóvását és a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását, gondoskodni kell a természeti értékek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról (részleteket lásd Tvt. 6 - 7. §).
A VADON ÉLŐ ÉLŐVILÁG ÁLTALÁNOS VÉDELME
A Tvt. 8. §-a őshonos, behurcolt és visszatelepülő vadon élő szervezetek meghatározását állapítja meg, a további 9 – 14. §-ok pedig a vadon élő szervezetek általános védelmének törvényi szabályozását (a tiltásokat, a korlátozásokat, a vonatkozó természetvédelmi hatósági hatásköröket és az egyéb szabályozásokat) tartalmazzák.
Ilyen szabályozás többek között, hogy a vadon élő szervezetek igénybevételével és terhelésével járó gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet a természeti értékek és rendszerek működőképességét és a biológiai sokféleséget fenntartva kell végezni. Tilos a vadon élő szervezetek gyűjtésének, pusztításának, vadon élő állatok befogásának, életük kioltásának olyan eszközét és módszerét használni, amely válogatás nélküli vagy tömeges pusztulásukkal, sérülésükkel, kínzásukkal jár. A vadgazdálkodás, vadászat, halgazdálkodás, halászat, horgászat során biztosítani kell a természet védelméhez fűződő érdekek érvényesülését, a fenntartható használatot, ami a vadon élő vadászható vadfajok és fogható halfajok biológiai sokféleségre alapozott fenntartását jelenti. További szabályozási példa, hogy a természetvédelmi hatóság a természet védelméhez fűzödő érdekből indokolt esetben, pl. a vadászható vadfaj és a fogható halfaj túlszaporodása esetén az állomány szabályozását, a vadászható vadfaj illetve fogható halfaj állományának veszélyeztetettsége esetén pedig vadászati, halászati, horgászati korlátozás vagy tilalom elrendelését kezdeményezheti a vadászati illetve a halgazdálkodási hatóságnál.
Új törvényi szabályozásokat állapítanak meg a Tvt. 10. § (2) – (5) bekezdései a Magyarországon veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatban (hatályosak 2017. január 1-től).
A Tvt. II. Részének vadon élő élővilág általános védelmére vonatkozó pédaként említett és további szabályozásai a vadon élő szervezetek általános védelmét szolgálják.
AZ ÉLŐHELYEK ÁLTALÁNOS VÉDELME
A vadon élő szervezetek élőhelyeinek megóvása érdekében minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével kell végezni. Az élőhelyek és a természeti területek általános védelmére vonatkozó szabályokat a Tvt. 16 – 18. §-ai állapítják meg. Ezek szerint például a mező-, erdő-, nád-, hal-, vadgazdálkodás során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában foglalja a tartamosságot, a természetkímélő módszerek alkalmazását és a biológiai sokféleség védelmét.
A szabályozások az élőhelyek, a természeti területek, a vizes élőhelyek általános védelmét szolgálják.
A FÖLDTANI TERMÉSZETI ÉRTÉKEK ÁLTALÁNOS VÉDELME
A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások és az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja.
A Tvt. 19 – 20. §-ai a földtani természeti értékek, a nyílt karszti területek (karsztos kőzet, karsztvíz), az ásványok, az ásványtársulások és az ősmaradványok általános védelmét szolgálják a természeti érték igénybevételével járó tevékenységeket (beruházás, építés, létesítés, bányászati tevékenység) is érintően.
***
A természet általános védelmére vonatkozó rendelkezések a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló természeti értékekre és természeti területekre is vonatkoznak azzal, hogy a természeti területek és értékek kiemelt oltalmával a Tvt. III. Része foglalkozik, további külön rendelkezésekkel a Tvt. 31 – 52. §-ai alatt. A természet kiemelt oltalma a következő két menüpont tárgya.
A természet általános védelmét is szolgálják a természethasználat ágazati törvényei: az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVIII. törvény (Evt.), a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (Hhvtv.), továbbá a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.)
Lásd Bevezető ismeretek és Természethasználat című menüpontokat.
Ugyancsak alkalmazni kell a természet általános védelme keretében az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávtv.) vadon élő állatokra is vonatkozó rendelkezéseit az Ávtv. 2. § (2) bekezdésének megfelelően.
***
Áttekintés a vadon élő élőlények csoportosításáról a honosság szerint
1. Őshonos fajok:
1/1. elterjedt őshonos fajok,
1/2. veszélyeztetett őshonos fajok,
1/3. visszatelepülő őshonos fajok,
1/4. tájidegen fajok*.
2. Rejtett honosságú fajok
3. Idegenhonos fajok
3/a) a bekerülés módja szerint:
3/a/1. betelepített idegenhonos fajok,
3/a/2. behurcolt idegenhonos fajok,
3/a/3. spontán benyomult idegenhonos fajok;
3/b) a terjedés szerint:
3/b/1. elszigetelt, nem terjedő idegenhonos fajok,
3/b/2. potenciálisan veszélyt jelentő idegenhonos fajok,
3/b/3. intenzíven terjedő idegenhonos fajok: inváziós özönfajok.
* az országban őshonosak, de az adott természeti táj klimatikus és termőhelyi viszonyai között természetes módon nem fordulnak elő.
