BEVEZETŐ ISMERETEK
A legfontosabb, amit a jövőért tehetsz, a természet védelme.
"A természeti erőforrások, a termőföld, az erdő, a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok védelme, megőrzése mindenki kötelessége" [Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés P) cikk]. "Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme" [1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, Alapelvek 5. § (1) bekezdés].
A TERMÉSZET ÉS VÉDELME - TÖRVÉNYI ALAPOK
A TERMÉSZET FOGALMA
Természet alatt a Földön eddig végbement hosszú folyamatos fejlődés eredményeként, az ember társadalmi tevékenységétől függetlenül kialakult szervezetek, jelenségek, folyamatok, dolgok fejlődéstörténetileg összehangolódott, nagyrészt önszabályozó rendszerét értjük, amelynek két fő része az élettelen és az élő természet.
Más megfogalmazásban a természet az élő természeti elemek (növények, gombák, állatok, mikroorganizmusok) és az élettelen természeti elemek (föld, víz, talaj, ásványok és kőzetek, levegő, napsütés stb.) bonyolult és kölcsönhatásokban megnyilvánuló, évmilliók óta létező rendszere.
A természeti elemek a hazai természetvédelmi jogban és gyakorlati tevékenységben (kategorizálva és egyszerűsítve) természeti értékként vagy természeti területként jelennek meg. Találkozunk azonban ezek mellett más jogi alapfogalmakkal is, így a táj és az élőhely fogalmával.
TERMÉSZETI ÉRTÉK, TERMÉSZETI TERÜLET, TÁJ
A természeti érték fogalmát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. § a) pontja és 8. §-a, a természeti területek fogalmát és körét pedig a Tvt. 4. § b) pontja és 15. §-a határozza meg.
Természeti érték a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más, a Tvt.-ben meghatározott természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, beleértve a védett természet értéket is.
Természeti erőforrás a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) 4. §-a szerint a – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői. Ugyancsak a Kt. 4. § szerint pedig környezeti elem a föld, a levegő, a víz és az élővilág.
Összeszerkesztve a törvényi meghatározásokat tehát természeti érték a természeti erőforrás [a – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek (a föld, a levegő, a víz, az élővilág, továbbá ezek összetevői)]: a vadon élő élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – a törvényben meghatározott – természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, beleértve a védett természeti értéket is.
A föld, a víz és a levegő alapvető környezeti elemek, így szűkebb értelemben a természet érték fogalomkörébe a vadon élő szervezetek, a földtani természeti értékek és a barlangok tartoznak.
Természeti értékeknek nevezzük tehát a vadon élő élővilág egyedeit (növényeket, állatokat, gombákat, zuzmókat), valamint élettelen környezetük természetes alkotóit (pl. ásványok, talaj), de a barlangok is természeti értéknek (és nem természeti területnek) minősülnek.
Természeti terület valamennyi olyan (természeti értékek által elfoglalt) földterület, amelyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek.
Természetközeli állapotú az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlenül emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.
A Tvt. 15. § (1) bekezdése szerint természeti területnek minősül a természetközeli állapotú erdő, gyep, nádas művelési ágú termőföld, valamint mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.
A táj a Tvt. 6. § (1) bekezdése szerint a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges, ember által létrehozott környezeti elemek.
A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK ÉS A TERMÉSZETI TERÜLETEK VÉDELME
A természeti értékek és területek általános védelmével, beleértve a tájvédelmet és az élőhelyek védelmét a Tvt. II. Része foglalkozik.
A természeti érték és a természeti terület fogalomkörébe beletartozik a védett természeti érték és a védett természeti terület is, a védetté nyilvánított természeti értékek és területek azonban kiemelt oltalom alatt állnak a Tvt. III. Részében foglaltak szerint.
A Tvt. II. Részben foglalt általános védelem tehát egyaránt vonatkozik a nem védett (kiemelt oltalom alatt nem álló) és a védett természeti értékekre és területekre. A védetté nem nyilvánított természeti értékekre és területekre így a Tvt. II. Rész tartalmaz szabályozásokat, míg a védett természeti értékekre és területekre a Tvt. III. Rész további részletes szabályokat állapít meg.
A (nem védett) természeti területek körét illetően a Tvt. 15. § (2) és (3) bekezdésben foglalt szabályozás szerint a természeti területek jegyzékét a természetvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban miniszter) az agrárpolitikáért felelős miniszterrel együtt teszi közzé, a természeti területek kijelölésének tényét pedig a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni.
Sajátos a helyzete az európai közösségi jelentőségő természetvédelmi rendeltetésű Natura 2000 területeknek [Tvt. 4. § h) pont és 41/A. §]. A Natura 2000 területek nemzetközi (európai uniós) természetvédelme erősebb védelmet jelent a Tvt. II. Részben foglaltaknál, de nem minősülnek védett természeti területnek a Tvt. III. Rész alapján. A védett természeti terület és a Natura 2000 terület gyűjtőfogalma a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló terület lehet. A Natura 2000 területeket a Kormány jelöli ki és teszi közzé, az azokon levő földrészleteket a miniszter hirdeti ki.
A természet jogi védelme tehát alapvetően általános védelemmel és kiemelt oltalommal valósulhat meg. A védett természeti értékek közül a védett növény- és állatfajokhoz hasonló kiemelt oltalmat élveznek az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok (röviden: EK-ben jelentős fajok), amelyek a fajszám tekintetében (különösen a növényfajok esetében) a védetteket közelítő nagyságrendűek.
1. ÁLTALÁNOS VÉDELEM
Tegyünk bepillantást, milyen jogi szabályozások biztosítják a nem védett (kiemelt oltalom alatt nem álló) természeti értékek és területek, a tájak és az élőhelyek általános védelmét a következő törvények alapján:
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.),
2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.),
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.),
2013. évi CII. törvény a hal védelméről és a halgazdálkodásról (Hhvtv.).
A Tvt. II. Rész foglalkozik a természeti értékek és természeti területek, tájak, élőhelyek általános védelmével. Konkrétan például a 9 – 14. § tartalmaz törvényi szabályozásokat a vadászható vadra, fogható halra vonatkozóan. Tájvédelemre a 6 – 7. §, az élőhelyek és a természeti területek általános védelmére a 16 – 18. és a 21. §, a földtani természeti természeti értékek általános védelmére a 19 – 20. § tartalmaz szabályozásokat.
A természet, a természeti erőforrások különböző módon hasznosíthatóak.
Tekintettel arra, hogy a természethasználat ágazati törvényi szabályozásainak célja a tervezési rendszereken és a természet általános védelmén alapuló fenntartható használat, az Evt. az erdőterületeken, a Vtv. a vadászterületeken, a Hhvtv. pedig a halgazdálkodási vízterületeken járul hozzá a természet általános védelméhez. Ezen törvények végrehajtási rendeletei szükségszerűen elősegítik a törvényi célok gyakorlati megvalósulását.
Az Evt. a törvény alapelvei között, a 2. § (1) bekezdésében kimondja az erdő biológiai sokfélesége, természetessége vagy természetszerűsége megőrzésének, természet– és környezetvédelmi szerepe betöltésének elvárását a fenntartható erdőgazdálkodással, amelynek során a legfontosabb közérdekű feladat az erdők változatosságának megőrzése és a védelmi, valamint a közjóléti szolgáltatások biztosítása. Az erdő mint élőhely természetvédelmi szerepét jellemzi, hogy természetes növényvilágunk cca. 45 %-a erdőben él, de a vadon élő állatvilág jelentős hányada is az erdőhöz mint élőhelyhez kötődik. Az Evt. (és végrehajtási rendeletei) az erdőgazdálkodás tervszerűségével, tervezési és engedélyezési rendszerével (III. Fejezet), az erdők védelmére (VI. Fejezet), látogatására (IX. Fejezet) és őrzésére (X. Fejezet), az erdei haszonvételekre (fakitermelés, erdei természeti értékek) (VII. Fejezet) vonatkozó és más előírásokkal biztosítja a természet általános védelmét és az erdőgazdálkodás fenntarthatóságát.
A Vtv. (és végrehajtási rendelete) a vadgazdálkodás tervezési rendszerével, a tájegységi vadgazdálkodási tervezéssel (III. Fejezet), valamint a vad és élőhelyének védelmére (II. Fejezet), őrzésére (III. Fejezet), továbbá a vadászatra (IV. Fejezet) irányuló szabályozásokkal segíti elő a természet általános védelmét és a fenntarthatóságot.
A Hhvtv. a hal és élőhelyének védelmére (II. FEJEZET, 4. és 5. cím) és őrzésére (III. FEJEZET 17. cím), a halfogásra jogosító okmányokra (III. FEJEZET 12. és 13. cím), valamint a horgászat és a halászat rendjére (III. FEJEZET 14. cím) vonatkozó szabályozásokkal is hozzájárul a természet általános védelméhez a halgazdálkodási vízterületeken, amit végrehajtási rendeletei is elősegítenek.
Különösen fontos szerepe van a természethasznosítás ágazati törvényeinek a Tvt. 15. § (2) bekezdés alapján természeti területnek jogilag nem minősülő erdőterületen (Evt.), vadászterületen (Vtv.), illetve halgazdálkodási vízterületen (Hhvtv.) a területi és élőhelyvédelem szempontjából.
A természet általános védelmének (a természetvédelmi őr esetében pedig különösen a következő témakört képező kiemelt oltalmának) szerves része a természet őrzése. A természet őrzését ellátó rendészeti személyek közül a(z állami) természetvédelmi őr és az erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagja után a halászati őr (kiemelten az állami halászati őr) rendelkezik a legszélesebb körű intézkedési jogosultságokkal és kötelezettségekkel, míg a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet és a hivatásos vadász intézkedési jogosultsága szűkebb körű. A rendészeti személyek feladatát és illetékességi területét lásd a Természetőrzés menüpont alatt.
2. KIEMELT OLTALOM
A természeti értékek és a természeti területek kiemelt oltalmával – tehát a védett vagy fokozottan védett természeti értékekkel és a védett vagy fokozottan védett természeti területekkel – a Tvt. III. Része és vonatkozó végrehajtási rendeletei foglalkoznak.
A Tvt. III. Részben foglaltak alapján természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. Természeti területet országos jelentőségű terület esetén a természetvédelemért felelős miniszter rendelete, helyi jelentőségű terület esetén a települési önkormányzat rendelete nyilvánít védetté. Ha védett természeti érték, terület védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, a természeti területet vagy annak meghatározott részét fokozottan védetté kell nyilvánítani. Miniszteri rendelet nyilvánítja védetté illetve fokozottan védetté a természeti értéket, továbbá fokozottan védetté a területet. A törvény erejénél fogva (ex lege) védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár, amelyek védett természeti területek. Ugyancsak ex lege védelem alatt áll valamennyi barlang, mint védett természeti érték.
A védett természeti terület lehet nemzeti park (NP), tájvédelmi körzet (TK), természetvédelmi terület (TT) és természeti emlék (TE). NP és TK kijelölésére kizárólag a miniszter jogosult, tehát ez a két védett természeti kategória országos jelentőségű, míg a TT és a TE lehet országos vagy helyi jelentőségű. Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet vagy azok meghatározott részét a miniszter bioszféra-rezervátummá vagy tudományos rezervátummá minősíthet, illetve erdőterületet NP, TK, TT vagy TE kategóriába sorolva erdőrezervátummá nyilváníthat. A nemzeti park természeti övezete, a bioszféra rezervátum magterülete és az erdőrezervátum magterülete a törvény erejénél fogva fokozottan védett. Természeti, védett temészeti terület vagy azok meghatározott része tekintetében a miniszter hozzájárulhat a natúrpark elnevezés használatához. Az utóbbi két szövegbekezdésben foglaltakra részleteiben lásd Tvt. 26 – 30. §.
A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló (védett vagy fokozottan védett, a törvényi címekben együtt: védett) természeti területekre és természeti értékekre a Tvt. II. Rész 6 – 21. §-ban foglaltakon túl a Tvt. III. Rész külön rendelkezései vonatkoznak. Védett természeti területre a Tvt. 31 – 41. §, védett növény- és állatfajokra a Tvt. 42 – 47. §, a barlangok védelmére a Tvt. 48 – 51. §, védett ásványi képződményekre a Tvt. 52. § állapít meg törvényi szabályozásokat (előírásokat, korlátozásokat, tiltásokat stb.).
A védett természeti területek kiemelt oltalmát közvetve vagy közvetlenül elősegítik a természethasználat ágazati törvényei, rendeletei is. Az Evt. és végrehajtási rendeletei például a védett természeti területeken levő erdők védelmi elsődleges rendeltetésével és az ahhoz kapcsolódó szabályozásokkal szolgálják a természetvédelmi célokat és érdekeket. Az erdőgazdálkodás tervszerűségének és engedélyezési rendszerének törvényi szabályozásai az Evt. III. Fejezetében az erdő egyes rendeltetéséhez, közérdekű funkciójához kapcsolódó különös erdőgazdálkodási szabályokkal segítik a védett természeti és az erdei jelölő élőhelynek minősülő Natura 2000 területeken a természet kiemelt oltalmának érvényesülését. A Vtv. a vadgazdálkodási tevékenység tervszerűségét szabályozó III. Fejezetében előírja a védett természeti területeken a természetvédelmi és a tájvédelmi előírások, valamint a hosszú távú természetvédelmi célok beépítését a tájegységi vadgazdálkodási tervekbe. Az I. Fejezetben a 21. § a Tvt.-vel együttes szabályozással lehetővé teszi fokozottan védett természeti területen, nemzeti parkban, bioszféra rezervátum vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó területen levő vadászterület természetvédelmi érdekek érvényesítése céljából történő különleges rendeltetésűvé nyilvánítását. Hasonlóan a Hhvtv. is lehetőséget biztosít a halgazdálkodási vízterület közérdekből történő különleges rendeltetésűvé nyilvánítására természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt. Ugyancsak megjelenik a kiemelt oltalommal kapcsolatos szabályozás védett természeti értékre a Hhvtv. 12. §-ában, amely tiltja a természetvédelmi oltalom alatt álló hal kifogását. A Tvt. 38. § (1) bek. h) pontja egyébként védett természeti területen a horgászatot a természetvédelmi hatóság engedélyéhez köti.
Az országos jelentőségű védett természeti területek és a védett természeti értékek természetvédelmi kezelése a nemzeti park igazgatóságok feladata, őrzésüket (állami) természetvédelmi őrök látják el, a helyi jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezelése pedig települési önkormányzati feladat, őrzésükre önkormányzati természetvédelmi őrök alkalmazhatók [lásd Tvt. 36. §].
A fent hivatkozott törvények közvetlen elérhetőségei a következők:
Tvt. ► http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600053.TV
Evt. ► http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900037.TV
Vtv. ► http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600055.TV
Hhvtv. ► http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300102.TV
A Bevezető (alapozó) ismeretek keretében a következő oktató anyag más didaktikai módszerrel és további alapvető ismeretekkel mutatja be a természetvédelmet, ismétlésre is alkalmasan.
A TERMÉSZETVÉDELEMRŐL RÖVIDEN, TÖMÖREN
A természetvédelem átfogó felvázolásához bevezetőül induljunk ki két mellérendelt, de tartalmukban egymásra ható, és egymást részben átfedő alapfogalom, a környezetvédelem és a természetvédelem meghatározásából képletszerűen!
Környezetvédelem =
= környezeti elemek (levegő, víz, föld, élővilág, települések, infrastruktúrák) védelme
a károsító hatásoktól (zaj, szennyezés, hulladék, rezgés, sugárzás, veszélyes technológiák stb.).
Természetvédelem =
= a természet általános védelme [= természeti értékek + természeti területek védelme + tájak és élőhelyek védelme + a biológiai sokféleség védelme] +
+ az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok védelme + Natura 2000 területek védelme +
+ a természet kiemelt oltalma [= védett és fokozottan védett (a továbbiakban együtt védett) természeti értékek + védett és fokozottan védett (a továbbiakban együtt védett) természeti területek védelme].
A TERMÉSZET ÁLTALÁNOS VÉDELME
A természet általános védelmének tárgyai a természeti értékek és a természeti területek, a tájak és az élőhelyek. A természet általános védelmét szolgálja a természethasznosító ágazatok (erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás – vadászat, halgazdálkodás – halászat – horgászat) fenntarthatóságra és élőhelyvédelemre irányuló, vonatkozó jogszabályoknak megfelelő gazdálkodása is.
A természet általános védelmét (nem védett) természeti érték esetében erősítheti a területi kiemelt oltalom.
Példa lehet vadon élő nem védett növényfaj (pl. medvehagyma) védett vagy fokozottan védett természeti területen.
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN JELENTŐS FAJOK ÉS A NATURA 2000 TERÜLETEK
Az Európai Közösségben (EK) természetvédelmi szempontból jelentős fajok és a Natura 2000 területek védelme közösségi szintű.
Az EK-ben természetvédelmi szempontból jelentős fajok a hazai védett fajokhoz hasonló egyedi védelmet (kiemelt oltalmat) élveznek azzal, hogy pénzben kifejezett értékük egységesen növényfajok esetében 10.000 Ft/egyed, állatfajok esetében 25.000 Ft/egyed.
Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű – Natura 2000 – területek védelme a természetvédelmi oltalom szempontjából a természeti és a védett természeti területek között áll, jelentős azonban a területi átfedés a védett természeti és a Natura 2000 területek között.
A TERMÉSZET KIEMELT OLTALMA
A természet kiemelt oltalmának tárgyai a védett természeti értékek és a védett természeti területek, amelyeket vizsgálhatunk a védetté nyilvánítás módja, a természetvédelem szigorúsága és a természetvédelem erőssége szempontjából.
A védetté nyilvánítás módja
A védett természeti érték és a védett természeti terület a védetté nyilvánítás módja szerint lehet:
a) ex lege (törvényben védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított, a törvény erejénél fogva) védett vagy fokozottan védett természeti érték, védett vagy fokozottan védett természeti terület;
b) védetté nyilvánító eljárással védetté nyilvánított védett vagy fokozottan védett természeti érték, védett vagy fokozottan védett természeti terület:
ba) miniszteri rendelettel védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított védett vagy fokozottan védett természeti érték, védett vagy fokozottan védett országos jelentőségű védett természeti terület (NP, TK, TT, TE),
bb) önkormányzati rendelettel védetté nyilvánított helyi jelentőségű védett természeti terület (TT, TE).
A természetvédelem szigorúsága
A természet kiemelt oltalmán belül a védelem „szigorúsága, fokozata” szerint természeti terület és természeti érték egyaránt lehet védett vagy fokozottan védett (a mai „fokozottan védett” megnevezés helyett évtizedekkel ezelőtt a „szigorúan védett” megnevezést alkalmazta a jog).
A természetvédelem szigorúságát, „súlyát” fejezi ki védett élő szervezetek és ásványok esetében a pénzben kifejezett érték (természetvédelmi érték), amely fajtól és védettségtől függően 5.000 – 1.000.000 Ft/egyed, védett ásványok esetében pedig 10.000 – 100.000 Ft/példány.
A természetvédelem erőssége
A természetvédelmet erősíti a kettős vagy többes védelem mind a természeti terület, mind a természeti érték vonatkozásában.
Példák a többes védelemre természeti terület esetében:
Natura 2000 terület, egyben (+) védett természeti terület,
védett természeti területi alapkategóriába (NP, TK, TT, TE) tartozó terület, egyben (+) nemzetközi minősítésű terület (pl. bioszféra rezervátum, Ramsari terület) vagy erdőrezervátum.
Példák a többes védelemre természeti érték esetén:
természeti érték védett természeti területen,
védett természeti érték (faj), egyben (+) Natura 2000 jelölő faj (egyedi + területi védelem),
védett vagy fokozottan védett természeti érték védett vagy fokozottan védett természeti területen (egyedi + területi védelem).
A TERMÉSZETVÉDELEM ALANYAI, TÁRGYA ÉS TARTALMA
A fentiektől más elemző megközelítésben a természet védelme sokrétű feladat mind a tárgyát, mind az alanyait és a tartalmát illetően.
A természetvédelem alanyai
A természetvédelem alanyai az állampolgárok, az állami szervek, az önkormányzati szervek, a természettel gazdálkodók és a természetvédelmi célú civil szervezetek.
A természet védelme, a természet védelmére vonatkozó jogszabályok betartása minden természetes és jogi személy kötelessége.
A természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatok állami és önkormányzati szervek feladat- és hatáskörébe tartoznak.
A természetvédelmi kezelés az országos jelentőségű védett természeti területek, a Natura 2000 területek és a védett természeti értékek vonatkozásában a nemzeti park igazgatóságok, helyi jelentőségű védett természeti területeken pedig az önkormányzatok feladata.
A természet használata, a természettel folytatott gazdálkodás során biztosítani kell a fenntarthatóságot, a természetvédelmi célok és érdekek érvényesülését és a biológiai sokféleség védelmét.
A természet védelme társadalmi feladat is, amit civil szervezetek segítenek elő.
A természetvédelem tárgya
A természetvédelem tárgya a természet, ami a jogi szabályozásban természeti terület és természeti érték, valamint más fogalmakban (táj, élőhely) jelenik meg.
A természet általános védelmének tárgyai az élő és az élettelen természet, a természeti értékek, a természeti területek, a tájak és az élőhelyek.
Természeti értékek a vadon élő növények, állatok, gombák és a földtani természeti értékek (ásványok), a természeti terület és a táj fogalmát pedig a természetvédelmi törvény pontosan meghatározza.
A kiemelt oltalom tárgyai a védett és a fokozottan védett természeti értékek, az EK-ben természetvédelmi szempontból jelentős fajok, illetve a védett és a fokozottan védett természeti területek, valamint a Natura 2000 területek.
Védett természeti értékek a védett növények, állatok, gombák és ásványok, valamint a barlangok. A védett természeti területek alapkategóriái a nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület és a természeti emlék.
A természetvédelem tartalma
A természetvédelem tartalmát jogszabályokon alapuló
a) hatósági és igazgatási feladatok,
b) természetvédelmi kezelés és
c) tervezési rendszereken nyugvó természethasználat (természetgazdálkodás) képezik.
Megjegyzés: a természetvédelmi kezelési előírásoknak megfelelő természethasználat a természet általános védelmét és kiemelt oltalmát kell hogy elősegítse.
A természetvédelem jogi alapjai
A természetvédelem jogi alapjai az Alaptörvény, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény és végrehajtási rendeletei, a természethasználat ágazati törvényei és végrehajtási rendeleteik, a vonatkozó önkormányzati rendeletek, további törvények (Btk., Szabstv., Ptk. stb.), valamint az állami és az önkormányzati szervek működését megalapozó jogszabályok.
A természet védelmének szakigazgatása
A természetvédelmi hatósági hatáskört 1997–2005-ig a nemzeti park igazgatóságok (1997 előtt a természetvédelmi és a nemzeti park igazgatóságok) gyakorolták. 2005–2013-ig a természetvédelmi hatósági feladatokat környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (10 KTVF), majd a vízügyi szakterület Belügyminisztériumhoz kerülése után 2013–2015-ig környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek (11 KTF) látták el. 2015-ben a környezetvédelmi és a természetvédelmi hatósági feladatok [az erdészeti hatóságok (erdőfelügyelőségek) korábbi példájára] a megyei kormányhivatalokhoz kerültek, továbbra is megtartva azonban a felügyelőségi „regionalitást” (11 környezetvédelmi és természetvédelmi hatáskörben eljáró megyei kormányhivatallal).
2017-től ezt a rendszert váltotta fel a jelenlegi hatósági – igazgatási szervezet, az újraszervezett kormányhivatali rendszer. Ennek eredményeként mind a természetvédelmi, mind az erdészeti, a vadászati és a halgazdálkodási területi hatósági hatáskörgyakorlás kijelölt járási hivatalokhoz került megyei, illetve az erdészet esetében továbbra is megye feletti, a korábbi felügyelőségi területi illetékességekkel. A kijelölt járási hivatalok a megyeszékhely szerinti járási hivatalok (Budapest és Pest megye területére az Érdi Járási Hivatal); a természetvédelemre, a vadászatra és a halgazdálkodásra 19 járási hivatal, míg az erdészetre 10 járási hivatal. A helyi jelentőségű védett természeti területek első fokú természetvédelmi hatósága a települési önkormányzat jegyzője. A természetvédelmi igazgatási szervezet részeként, természetvédelmi kezelési és más állami természetvédelmi feladatok ellátásra változatlanul működik a nemzeti park igazgatóságok szervezetrendszere (10 NPI).
Végül megerősítésként két didaktikai ábra a természet és védelmének megjelenéséről a jogszabályokban:
Természet védelme a jogban.docx
A BEVEZETŐ ISMERETEK c. menüpont célja az átfogó betekintés a természet védelmére vonatkozó ismeretekbe. Alapismeretek nyújtása
mellett cél annak felvázolása, indokolása is, hogy megfelelő természetvédelmi jogi és igazgatási szaktudás csak a természethasználat: az erdészet, erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás – vadászat és a halgazdálkodás – halászat – horgászat alapvető és természetvédelmi vonatkozású ismeretanyagának elsajátításával együtt szerezhető meg. A megalapozott jogi és igazgatási szaktudáshoz mindemellett kellő mértékű szakterületi háttérismeretek is szükségesek. A fenti – törvények közvetlen elérését és tanulmányozását is lehetővé tevő – bevezető ismeretek után a természet védelmére, kiemelt oltalmára és a természethasználatra vonatkozó további részletes szakjogi és igazgatási ismeretanyagot (a szükséges szakmai háttérismeretekkel ötvözve) a weboldal menüpontjai és aloldalai alatti oktatási célú publikációk, cikkek, ppt. prezentációk dolgozzák fel. A szép fotókért köszönet a szerzőknek.
