TERMÉSZETHASZNÁLAT
A természet birtoklása és hasznosítása az ember és a természet kapcsolatrendszerének egyik meghatározó alrendszere, míg a másik alrendszer a természet védelme, mindkettőnek pedig egymással összefüggésben is a tartamosság, a fenntarthatóság a célja.
A természeti erőforrás hasznosítás, a természeti haszonvételek, rövidebb megnevezéssel a természethasználat alapvető formái a természeti területen természeti értékekkel folytatott természetgazdálkodás, valamint a természeti környezet immateriális javainak a kihasználása. Utóbbi egyik meghatározó területe a turizmus, amelyen belül a természetvédelemmel harmonizált szolgáltatás az ökológiai turizmus (ökoturizmus, fenntartható turizmus).
A természetgazdálkodás fő ágazatai az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás – vadászat és a halgazdálkodás – halászat – horgászat.
Ezeknek az ágazatoknak a jogszabályai nem csak a gazdálkodást szabályozzák a fenntarthatóság alapvető rendező elvének az érvényesülése érdekében, hanem közvetlenül és közvetve a természet általános védelmét is szolgálják.
A természetvédelem a fenntarthatóság alapfeltétele, a természetgazdálkodásnak ezért a javak használata mellett hosszú távú tervezési rendszerekre alapozva szolgálnia kell a fenntartható fejlődést és a természet védelmét is. Az erdészek erdősültségünk, az erdők természetességi állapotának és az élőfakészletnek a folyamatos növelésével (az évenkénti fakitermelés mennyisége az évi bruttó folyónövedék ~ 57 %-a), a vadászok a vad- és élőhelyvédelemmel, valamint a vadállomány szabályozásával, a halgazdálkodók pedig a halállomány és természetes vizeink védelmével járulnak hozzá természeti környezetünk általános védelméhez és a fenntartható fejlődéshez.
Védett természeti területen a kötelező erejű természetvédelmi kezelési tervnek megfelelő, Natura 2000 területen pedig a fenntartási tervre alapozott gazdálkodás folytatható.
ERDŐVAGYON – ERDŐGAZDÁLKODÁS – ERDŐVÉDELEM
Az erdőknek kulcsfontosságú szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében, a klímaváltozás hatásainak csökkentésében, valamint a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításában.
Hazánk erdőterülete 1.940.720 ha, ami 20,9 %-os erdősültséget jelent. (A Föld erdősültsége 30 %, az EU erdősültsége pedig 40 %-os.)
Az ország erdőterületének fafajok szerinti megoszlása a következő:
akác: 24,2 %; tölgyek: 20,7 %; cser: 11,3 %;
bükk: 6,0 %; gyertyán: 5,2 %;
nemesnyár: 6,1 %; hazai nyár: 4,5 %;
többi lombos fafaj: 11,4 %;
fenyők: 10,6 %.
Az erdőterület 63 %-át őshonos, 37 %-át pedig idegenhonos fafajok (pl. akác), illetve klónozott fajták (nemesnyárak) foglalják el. Magyarországon több akácerdő van, mint Európa többi országában együttvéve.
Megjegyzések
Erdei fafaj: az Evt. végrehajtási rendeletében (vhr.) meghatározott erdőt alkotó fafaj. Őshonos fafaj: kárpát-medencei flóraelemmé vált, vhr.-ben meghatározott erdei fafaj. Tájidegen fafaj: olyan őshonos fafaj, amely az adott termőhelyi viszonyok között természetes módon nem fordul elő. Idegenhonos fafaj: Kárpát-medence területén behurcolás vagy betelepítés következményeként megtelepedett, vhr.-ben meghatározott erdei fafaj. Intenzíven terjedő fafaj: az adott termőhelyen más fás szárú növényeknél gyorsabban terjedő, a többi fafajt kiszorító, vhr.-ben meghatározott idegenhonos fafaj. (Evt. 5. § és vhr.) Az erdőket a természetességi állapotuk szerint, az őshonos, az idegenhonos, az erdészeti tájidegen és az intenzíven terjedő erdei fafajok elegyarányát alapul véve természetes erdőkre, természetszerű erdőkre, származék erdőkre, átmeneti erdőkre, kultúrerdőkre és faültetvényekre különítjük el (Evt. 7. §).
Erdeink élőfakészlete 378,6 millió bruttó m³, az évi bruttó folyónövedék pedig 13,0 millió m³. (Ez az éves növedék másodpercenként egy közel 75 cm élű fakockányi térfogat-növekedésnek felel meg; az éves növedék által megkötött széndioxid mennyisége pedig megegyezik a hazai személygépkocsi állomány által kibocsátott mennyiséggel.)
Az éves erdőfelújítás, vagyis a sikeres első erdősítés 16.989 ha, az évi új erdőtelepítés pedig 318 ha. A befejezett erdősítés 24.652 ha, ebből erdőfelújítás 18.853 ha, erdőtelepítés 5.799 ha.
A fakitermelés mennyisége 7.354.188 bruttó m³,
ebből például tölgy 940.900 btto m³, bükk 666.400 btto m³, akác 1.487.900 btto m³, nemesnyár 1.071.600 btto m³, fenyő pedig 1.239.700 btto m³ (kerekített adatokkal).
Az elsődleges rendeltetés szerint az erdők 61,8 %-a gazdasági, 37,1-a védelmi, 1,1 %-a közjóléti rendeltetésű.
Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll 458.412 ha erdő, ebből védett természeti terület 385.021 ha, fokozottan védett természeti terület 73.391 ha.
Natura 2000 területen van 833.951 ha erdő, amelyből Natura 2000 és egyben védett vagy fokozottan védett természeti terület 416.180 ha, védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület 417.771 ha.
A védett természeti területek több mint 51 %-a, a Natura 2000 területek közel 42 %-a erdő művelési ágba tartozik.
A tulajdonviszonyok szerint erdeink 56.1 %-a állami erdő, 42,8 %-a magánerdő, 1,1 %-a közösségi erdő.
Ennyit a 2015. évi adatokból.
Fotósokat ihlet az erdő
Az erdőgazdálkodás az erdőnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvényben (Evt.) foglaltak szerinti fenntartására, közérdekű funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége. Az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó. Az Evt.-ben foglalt erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek az erdőgazdálkodót illetik, illetve terhelik. Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket a fakitermeléstől az erdei forrásvíz hasznosításáig az Evt.-ben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja (lásd: Evt. 17. §, 68 § és 69. §).
A hazai erdők 56 %-át kitevő állami erdőkben 100 %-os állami tulajdonban levő zártkörűen működő részvénytársaságok (Zrt.-k) (mint vagyonkezelők) az erdőgazdálkodók.
A Nemzeti Földalap, az állami tulajdonú termőföldek, így az állami erdők vonatkozásában is az állam nevében a földművelésügyi miniszter a tulajdonosi joggyakorló az irányítása alá tartozó Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján (a miniszter által átruházott hatáskörben eljáró állami vezető az állami földekért felelős helyettes államtitkár, a miniszteri hatáskör gyakorlásában közreműködő felelős szervezeti egység az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály). Az állami erdészeti Zrt.-k mint gazdasági társaságok felett az állami tulajdonosi joggyakorló a Földművelésügyi Minisztérum (FM), amelynek szervezetében a tulajdonosi joggyakorlás a miniszter hatásköre, a miniszter által átruházott hatáskörben eljáró állami vezető az állami földekért felelős helyettes államtitkár, a miniszteri hatáskör gyakorlásában közreműködő felelős szervezeti egység pedig az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály.
A Földművelésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó 22 állami erdőgazdaság a következő:
- Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. – Pápa,
- DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt. – Szeged,
- EGERERDŐ Erdészeti Zrt. – Eger,
- ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt. – Miskolc,
- Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. – Baja,
- Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. – Tamási,
- IPOLY ERDŐ Zrt. – Balassagyarmat,
- KAEG Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. – Győr,
- KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. – Kecskemét,
- Mecsekerdő Zrt. – Pécs,
- NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. – Szolnok,
- NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. – Nyíregyháza,
- Pilisi Parkerdő Zrt. – Visegrád,
- SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. – Kaposvár,
- Szombathelyi Erdészeti Zrt. – Szombathely,
- TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. – Sopron,
- VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. – Székesfehérvár,
- Vértesi Erdészeti és Faipari Zrt. – Tatabánya,
- Zalaerdő Erdészeti Zrt. – Nagykanizsa,
- Budapesti Erdőgazdaság Zrt. – Budapest,
- KASZÓ Erdőgazdaság Zrt. – Kaszó,
- VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. – Veszprém.
Az erdővagyon védelmét, az erdőgazdálkodás tartamosságát, a fenntartható erdőgazdálkodás tervszerűségét, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését és az erdők természetvédelmét az állam többek között az Evt.-ben előírt körzeti erdőtervezéssel és az erdőgazdálkodási tevékenység engedélyezési, bejelentési és ellenőrzései rendszerével biztosítja. Erdeinkben az erdőtervezési körzetekre készített 10 évre szóló erdőterv alapján folyik az erdőgazdálkodás.
Az erdő rendeltetése lehet (lásd Evt. 22 – 28. §):
► védelmi (13-féle, Evt. 24. §),
► közjóléti (2-féle, Evt. 25. §),
► gazdasági (8-féle, Evt. 26. §).
A rendeltetések közül a leginkább meghatározó rendeltetés az erdő elsődleges rendeltetése. A védett természeti területen levő erdő elsődlegesen védelmi [Tvt. 32. § (1)], természetvédelmi [Evt. 24. § (2) a)] elsődleges rendeltetésű.
A legfontosabb erdei haszonvétel a fakitermelés. A fakitermelés főbb módjai a következők:
1. tisztítás (a fiatal erdő nevelését, megfelelő fejlődését szolgálja),
2. törzskiválasztó gyérítés, majd növedékfokozó gyérítés (a középkorú erdő faállománya minőségének javítását és a fahozam növelését szolgáló előhasználati fakitermelések),
3. tarvágás (az érett korú faállomány egy beavatkozással végrehajtott véghasználati fakitermelése),
4. fokozatos felújítóvágás (az érett korú faállomány fokozatos, időben elhúzódó, több alkalommal végrehajtott véghasználati fakitermelése),
5. szálalóvágás (a faállomány fokozatos, időben 30 évet meghaladóan elhúzódó, több alkalommal végrehajtott véghasználati fakitermelése),
6. készletgondozó használat [szálalás] (folyamatos erdőborítást biztosító, vegyes korú és szerkezetű faállomány fenntartását célzó fakitermelés),
7. egészségügyi fakitermelés.
Az erdők védelme, őrzése szempontjából az emberi gondatlanság, esetenként szándékosság következtében keletkező erdőtüzek megelőzése emelhető ki alapvetően fontos feladatként. A legveszélyesebb időszak a március – április, valamint a július – szeptember hónapok. A tűzeseteknek mintegy fele tűzgyújtási tilalom és hétvégeken keletkezik. Másik jelentős probléma az erdei falopás és illegális fakitermelés évente mintegy 300.000 - 400.000 m³-es nagyságrendje, ami több milliárd Ft-os károkozást jelent. Sajnos nagy erdőkárokat okoznak az egyre gyakoribb időjárási anomáliák (vihar, jég, zúzmara, felhőszakadás), ezek felszámolása komoly feladatokat ró az erdőgazdálkodókra.
Az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége szakszerűségének biztosítása érdekében, az erdőgazdálkodási tevékenység szakirányítására jogosult erdészeti szakszemélyzetet köteles alkalmazni (Evt. 97. §). Az erdők őrzését, védelmét az erdőgazdálkodó erdészeti szakszemélyzetének rendészeti feladatokat ellátó tagjai, valamint a körzeti erdőtervezést végző és az erdőgazdálkodás felügyeletét ellátó erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagjai biztosítják.
Az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős helyettes államtitkárának irányítása alá tartozó Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály, az országos erdőtervezéssel összefüggő és egyes országos hatósági feladatokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH Erdészeti Igazgatóság), a területi (első fokú) hatósági, igazgatási és erdőtervezési feladatokat pedig a megyei kormányhivatali rendszerben 10 kijelölt járási hivatal látja el. Az erdészeti hatóságként eljáró járási hivatalok (9 megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatala és a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatala) illetékességi területét erdőtervezési körzetek szerint a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet állapítja meg. Másodfokú (kormányrendeletben meghatározott esetekben országos illetékességű első fokú) erdészeti hatóság a Pest Megyei Kormányhivatal. További részleteket lásd a Szakigazgatás menüpont alatt!
Az erdőgazdálkodás – erdőművelés, erdőhasználat, erdővédelem alapvető jogszabályai
1994. évi XLIX. törvény az erdőbirtokossági társulatról;
110/2003. (X. 21.) FVM rendelet az erdészeti szaporítóanyagokról;
4/2008. (VIII. 1.) ÖM rendelet az erdők tűz elleni védelméről;
2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);
143/2009. (VII. 6.) Korm. rendelet az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról;
36/2010. (IV. 13.) FVM rendelet az erdészeti termőhelyfeltárás részletes szabályairól;
71/2010. (V. 13.) FVM rendelet az erdészeti szakszemélyzet és a jogosult erdészeti szakszemélyzet nyilvántartásba vételének és nyilvántartásból való törlésének, továbbképzésének, szolgálati tevékenységének részletes szabályairól, valamint az erdészeti hatósági és igazgatási feladatokat ellátó személyek szolgálati tevékenységének egyes szabályairól;
22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalról;
24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;
383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről;
414/2017. (XII. 18.) Korm. rendelet a faanyag kereskedelmi lánc felügyeletével kapcsolatos eljárás, bejelentés, adatszolgáltatás, nyilvántartás és ellenőrzés szabályairól;
58/2017. (XII. 18.) FM rendelet a fatermék szállításával, nyilvántartásával, valamint a szállítójegy és a műveleti lap előállításával és forgalmazásával kapcsolatos részletes szabályokról;
433/2017. (XII. 21.) Korm. rendelet az egyes erdészeti hatósági eljárások, bejelentések, valamint hatósági nyilvántartások eljárási szabályairól;
61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról;
2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról;
135/2017. (VI. 9.) Korm. rendelet a fás szárú ültetvényekről.
Evt. lásd: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900037.TV
Erdészcsillag -
- az erdészek hagyományos jelképe és jelvénye, amely a kocsányos tölgy ötlevelű, csillagot formázó egy éves csemetéjét mintázza.
A NATURA 2000 ERDŐK KEZELÉSE
A Natura 2000 területen levő erdő Evt. /1/ szerinti rendeltetése a védelmi rendeltetésen belül a „Natura 2000” rendeltetés, amennyiben közösségi vagy kiemelt jelentőségű jelölő erdei élőhelynek minősül, és természetes vagy természetközeli természetességi állapotú. A Natura 2000 védelmi rendeltetést elsődleges rendeltetésként kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő, természetes vagy természetszerű természetességi állapotú, védett természeti területnek nem minősülő erdő esetében kell megállapítani. Ha az erdőrészlet egyben védett természeti terület is, úgy „természetvédelmi” az elsődleges rendeltetése. Védett természeti területen levő erdők védelmi elsődleges rendeltetését a Tvt. /2/ is előírja.
A teljességhez hozzátartozik még, hogy természetvédelmi elsődleges rendeltetés esetében fokozottan védett természeti területen további rendeltetésként gazdasági rendeltetés nem adható meg.
A Natura 2000 erdők országos összes kiterjedése 2015. évi adatok alapján 833,9 ezer hektár (az összes erdőterület 43 %-a), ebből egyben védett természeti terület is 416,2 ezer hektár (az összes erdőterület 21,4 %-a, a Natura 2000 erdők 50 %-a).
A körzeti erdőtervezésnek a Natura 2000 erdőterületeken a rendeltetéseknek megfelelő célok, a jelölő növény- és állatfajok, illetve a jelölő élőhelytípusok figyelembe vételével kell történnie a vonatkozó jogszabályoknak, védett természeti területen lévő Natura 2000 erdőkben a természetvédelmi kezelési tervnek, illetve az erdészeti (erdőtervezési, erdőművelési, erdővédelmi, erdőhasználati) szakmai alapoknak megfelelően. A védett természeti területen levő Natura 2000 erdők körzeti erdőtervezéséhez a természetvédelmi kezelési tervek kötelezően alkalmazandó előírásokat tartalmaznak. A Natura 2000 fenntartási tervek viszont nem kötelező ajánlásnak minősülnek, és ezek a tervek a gyakorlati természetvédelmi tervezésben eddig elsősorban a nem védett természeti területen levő nem erdő művelési ágú Natura 2000 területekre készültek.
A Natura 2000 erdőkben az erdőgazdálkodás (erdőgazdasági vagyonkezelés) tehát az erdőtervek alapján, védett természeti területen levő Natura 2000 erdő esetén a természetvédelmi kezelési tervnek megfelelően folyhat az elsődleges és további rendeltetésnek megfelelően. A természetvédelmi célok és érdekek szerinti természetvédelmi kezelésnek megfelelő, és természetközeli erdőgazdálkodást folytató vagyonkezelést természetvédelmi erdőkezelésnek nevezhetjük.
A tervezéshez és a természetvédelmi erdőkezeléshez szakmai ismereteket nyújt a Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon című 2014-ben megjelent sokszerzős könyv.
Lásd: https://termeszetor.hu/cikkek/szakirodalom/.
/1/ Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 24. § (2) bekezdés a) és o) pont, (3) és (4) bekezdés.
/2/ A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 32. § (1) bekezdés.
VADGAZDÁLKODÁS – VADÁSZAT – VADVÉDELEM
Földünkön ma már kevés olyan ősi természeti terület van, ahol az ökológiai rendszeren (ökoszisztémán) belül az életközösség (biocönózis) önszabályozása az élőhellyel (biotóppal) harmonizálva még működik.
A természet önszabályozó képességének, ökológiai egyensúlyának, a csúcsragadozóknak a hiányában emberi szabályozásra van szükség. Ez a szabályozás a vadon élő állatfajok állományának kritikus csökkenése esetén védelmet, túlszaporodása esetén állomány-apasztást jelent.
A túlszaporodott vadállomány nem csak gazdasági károkat okoz, hanem károsan befolyásolja a kívánatos természeti állapotot, káros a populációra (veszettség, pestis stb.), és károsítja a védett természeti értékeket (védett növényzetet, védett állatokat) is. A magyarországi vadfajok közül ezért egyes fajok (pl. vaddisznó, gímszarvas, muflon, róka) állományszabályozása természetvédelmi szempontból is elkerülhetetlen.
Róka terítéken (Ipolytarnóc)
A vadállomány szabályozásának eszköze a vadászat: a vad törvényben engedélyezett eszközzel és módon, vadászterületen történő elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenység. A vadászat a vadgazdálkodás része, tehát gazdasági tevékenység, de egyben rekreáció és sport is, részben pedig természetvédelmi szükségszerűség.
Magyarországon vad alatt a vadászható vadon élő állatfajt, illetve egyedét értjük. A vad nem csak a vadgazdálkodás és a vadászat tárgya, hanem a természetvédelemé is. A vad ugyanis egyben természeti érték, ezért védelme a természet általános védelmének feladatkörébe is tartozik. A vadászható állatfajok száma 31 faj (ebből nagyvad 6 faj, apróvad 25 faj), amelyek közül közösségi jelentőségű 16 vadfaj.
Nagyvad a gímszarvas, a dámszarvas, a vaddisznó, az őz, a muflon és a szikaszarvas,
apróvadfajok pedig a következők:
mezei nyúl, üregi nyúl, fácán, fogoly,
nyári lúd, vetési lúd, kanadai lúd, nílusi lúd (utóbbi kettő inváziós faj),
tőkés réce, szárcsa, nagy lilik,
erdei szalonka (vadászati idény nélkül szerepel),
örvös galamb, balkáni gerle, szarka, szajkó,
dolmányos varjú (a vetési varjú védett, 50.000 Ft/egyed),
aranysakál, nyest (a nyuszt védett, 50.000 Ft/egyed), nyestkutya,
róka, borz, pézsmapocok, mosómedve, házi görény.
A fenti vadászható fajok mellett vannak még az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok (pénzben kifejezett értékük egységesen 25.000 Ft/egyed) közé tartozó engedéllyel [illetve a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben szabályozottan] gyéríthető fajok, amelyek a következők:
kárókatona, bütykös hattyú, sárgalábú sirály, sztyeppi sirály, seregély, házi veréb, hörcsög [lásd 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4/A. §].
A hazai magas nagyvadlétszám az elmúlt években sem csökkent számottevően annak ellenére, hogy az éves teríték (elejtett vadlétszám) jellemzően folyamatosan nő. Nagyrészt hasonló a helyzet az apróvad esetében is. Mindez szintén indokolja a vadállomány megfelelő szabályozásának szükségességét.
Lásd a következő (kinagyítható), ill. a Vadlétszám és lelövés adatok.docx táblázatokat!
Országunk területének mintegy 88 %-a, 8,2 millió hektár vadászterület. 2015-ben a vadászterületek száma közel 1.400, átlagos nagyságuk így kb. 5.900 ha volt, amely adatok a törvénymódosítás alapján a vadgazdálkodási tájegységek kialakításával és az új üzemtervi időszakkal összefüggésben 2017-től változtak. A sportvadászok létszáma kerekítve 57.000 fő, a hivatásos vadászoké 3.650 fő.
A vadászati jog vagyonértékű jog, amely a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát (önálló vadászati jog), illetve tulajdonosait (társult vadászati jog) illeti meg.
A vadászterületen az önálló vadászati jog közvetlenül gyakorolható (a vadászati joggal rendelkező a vadászatra jogosult) vagy haszonbérbe adható. A társult vadászati jog kizárólag haszonbérbe adással hasznosítható. Haszonbérbe adás esetén a vadászatra jogosult a haszonbérlő. A vadászterület határát a vadászati hatóság állapítja meg. A vadászterület megengedett legkisebb kiterjedése 3.000 ha, amelytől a vadászati hatóság eltérhet.
A hazai vadgazdálkodás alapja a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényben (Vtv.) előírt tervezési rendszer: a korábbi tízéves körzeti vadgazdálkodási tervet felváltott, 20 évre szóló tájegységi vadgazdálkodási terv, a korábbi tízéves utáni húszéves vadgazdálkodási üzemterv és az éves vadgazdálkodási terv. A vadállomány szabályozásával, a vadászattal elejtendő vadfajonkénti példányszámot az éves vadlétszámbecslésre alapozva az éves vadgazdálkodási terv írja elő. A vadkár (vad által okozott kár) a földtulajdonos és a vadászatra jogosult közös felelőssége, vadászatra jogosult általi megtérítésének törvényi szabályozását a Vtv. 75. és 75/A. §-a tartalmazza.
A vadászterület rendeltetése lehet (lásd Vtv. 21. §):
► vadgazdálkodási és
► különleges (génállomány-megőrzési, természetvédelmi).
Vadászati tevékenységet érvényes vadászjegy vagy vadászati engedély birtokában levő vadász folytathat a vadászat rendjének megfelelően.
Vadászjegyet a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező, vadászati engedélyt pedig a magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező, 18. életévét betöltött személy kaphat a Vtv.-ben meghatározott feltételekkel. A vadászjegyet és a vadászati engedélyt az Országos Magyar Vadászkamara (OMVk) adja ki.
A vad (a zárttéri vadtartás kivételével) az állam tulajdonában van, és a jogszerű elejtéssel vagy elfogással kerül a vadászatra jogosult tulajdonába. A vadászatra jogosult vadászterületén évente az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott fajú és példányszámú vadat ejthet, illetve foghat el. A vadászati év március első napjától a következő év február utolsó napjáig tart, a vadászati idény pedig a vadászati éven belül kijelöli az egyes vadfajok vadászatának idejét.
A vadászat formái az alábbiak.
Egyéni vadászati formák (1-2 vadász vadászata):
1. cserkelés, 2. les, 3. barkácsolás,
4. egyéni apróvad vadászat, 5. vízi járműből történő vadászat,
6. solymászat.
Társas vadászati formák (3 vagy több vadász részvételével történő vadászat):
1. nagyvad terelővadászat (hajtóebek nélküli vadászat), 2. nagyvad hajtóvadászat,
3. apróvad keresővadászat, 4. apróvad hajtóvadászat.
Az egyéni és a társas vadászatról vadásznaplót és terítéknyilvántartást kell vezetni.
A vadászat rendje megsértésének minősülő vadászatokat, beleértve a nem engedélyezett eszközökkel történő vadászatokat is a Vtv. tartalmazza; ezek alkalmazása esetén a vadászati hatóság vadgazdálkodási bírságot szab ki. Az egyes vadfajokra alkalmazható vadászati formákat és a vonatkozó szabályozásokat a vhr. írja elő.
A vad és élőhelyének védelmét szolgálják a természetvédelmi alapvető szabályozások (lásd Tvt.: vadon élő élővilág általános védelme, élőhelyek általános védelme) mellett a vadgazdálkodásra – vadászatra és a vad elejtésére vonatkozó jogszabályi előírások, a vadászati idények, a tilalmi idő, a vadászati tilalmak és más korlátozások (lásd Vtv. és vhr.), valamint a vadászetika.
A vadászatra jogosult a vadászterület nagyságától függő létszámú hivatásos vadászt köteles alkalmazni. A hivatásos vadászok feladata a vadászterületen szakirányítóként a vadgazdálkodással összefüggő feladatok ellátása, rendészeti feladatokat ellátó személyként pedig a vad és élőhelyének védelme, őrzése.
A vadászati hatósági és igazgatási feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium (FM) állami földekért felelős helyettes államtitkárának irányítása alá tartozó két főosztály: az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály, valamint a Vadgazdálkodási Tájegységi Főosztály; a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH Földművelésügyi Igazgatóság); továbbá a megyei kormányhivatalok kijelölt járási hivatalai (megyeszékhely szerinti járási hivatalok, illetve Pest megyére és a fővárosra az Érdi Járási Hivatal) mint megyei illetékességű területi, első fokú vadászati hatóságok látják el. Másodfokú vadászati hatóság a területi hatósági döntésekkel kapcsolatban a Pest Megyei Kormányhivatal. A miniszter a fenntartható és szakszerű vadgazdálkodással és vadvédelemmel összefüggő feladatokat vadgazdálkodási tájegységenként tájegységi fővadász útján látja le. A tájegységi fővadász szakirányítási és szaktanácsadási feladatokat végez. További részleteket lásd a Szakigazgatás menüpont alatt!
A Vtv. 2016. január 1-től kezdődött és 2017. március 1-ig tartó többütemű módosításáról, a korábbi törvényi szabályozás változásairól lásd HÍREK,ÚJSÁGOK menüpont alatt a 2015. novemberi vonatkozó cikket is.
A vadgazdálkodás – vadászat – vadvédelem alapvető jogszabályai
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.);
1997. évi XLVI. törvény az Országos Magyar Vadászkamaráról;
79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól (vhr.);
126/2013. (XII. 17.) VM rendelet a vadászvizsgát megelőző tanfolyamról és a vadászvizsgáról;
13/2016. (III. 2.) FM rendelet a vadgazdálkodási tájegységekről;
412/2017. (XII. 15.) Korm. rendelet egyes vadgazdálkodási eljárásokra vonatkozó szabályokról;
22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalról;
383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről;
2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról.
Vtv. lásd: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600055.TV
HALGAZDÁLKODÁS – HALÁSZAT – HORGÁSZAT
A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvényt (a továbbiakban Hhtv.) a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (a továbbiakban Hhvtv.) váltotta fel a halgazdálkodás – halászat – horgászat törvényi szintű szabályozásában. A Hhvtv. a Hhtv.-vel összevetve – alapvető változások mellett – nagyobb hangsúlyt fektet a horgászatra, valamint a halak, a halállományok és a halak élőhelyének védelmére. A törvény végrehajtási rendelete a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet (a továbbiakban vhr.). Mindkét jogszabály a korábbiakhoz képest fejlődést mutat a halgazdálkodással összefüggő fogalmak meghatározása, értelmezése terén is. 2017-ben a Hhvt. átfogó módosításra került a 2017. évi XLII. törvénnyel, a módosítások részben 2017 júniusától, részben 2018. január 1-jétől léptek hatályba.
A halgazdálkodás a természetes vizek halállományának védelmével, megújításával és hasznosításával összefüggő tevékenységek, valamint az akvakultúra (vízművelés) és az egyéb haltermelési tevékenységek gyűjtőfogalma. A hal kifogása a halnak és más hasznos víziállatnak a halászat vagy a horgászat során történő megfogása és vízbe vissza nem engedése (elvitele). Halászat alatt értendő a halnak vagy más hasznos víziállatnak megengedett módon és eszközzel halgazdálkodási vízterületen történő (rekreációs, bemutatási, ökológiai célú) szelektív fogása, gyűjtése, a horgászat kivételével. A horgászat a halnak halgazdálkodási vízterületen és haltermelési létesítményben megengedett módon és horgászkészséggel való rekreációs célú fogását jelenti (Hhvtv. 2. §).
A Hhvtv. a korábbi törvényi szabályozás után több alapvető jogi változást hozott a halgazdálkodás terén.
Halgazdálkodási jog (Hhvtv. 22 - 32. §)
Az egyik változás, hogy a meder tulajdonjogához kötött korábbi halászati jogot alapvetően állami, illetve meghatározott esetekben önkormányzati halgazdálkodási jog váltotta fel.
A halgazdálkodási jog, mint vagyoni értékű jog a halgazdálkodási vízterületeken ugyanis általában az államot illeti meg, és e jogokat az állam nevében a halgazdálkodásért felelős miniszter gyakorolja. A halgazdálkodási jog a Hhvtv. alapján
– haszonbérbe vagy
– vagyonkezelésbe adható.
A halgazdálkodási jog akkor illeti meg az önkormányzatot, ha az ingatlan, amelyen a halgazdálkodási vízterület fekszik, a folyó mentett oldalán helyezkedik el, és az önkormányzat többségi tulajdonában áll.
Az államot megillető halgazdálkodási jog a következő módokon engedhető át.
1) Különleges rendeltetésű halgazdálkodási vízterületek esetén
vagyonkezelési szerződéssel (határozott időtartamra, 5 – 15 évre):
– költségvetési szerv részére,
– 100 %-os állami tulajdonú gazdálkodó szervezet részére alapfeladata teljesítése érdekében.
Vagyonkezelő a halgazdálkodási jogot harmadik személynek nem engedheti át.
2) A többi halgazdálkodási vízterületen
haszonbérleti szerződéssel (határozott időtartamra, 5 – 15 évre):
– miniszter által kijelölés útján horgászok és horgászegyesületek érdekképviseletét ellátó szervezet részére,
– nyilvános pályáztatás útján természetes személy vagy jogi személy részére.
Nem vonatkozik a nyilvános pályázat a halgazdálkodási vízterület fekvése szerinti ingatlan 1/1 tulajdonú hányadú tulajdonosára, aki igényelheti a halgazdálkodási jog haszonbérleti jogát (földtulajdonosi haszonbérlet). A halgazdálkodási vízterület medrének 50 %-ot meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostársát pedig előhaszonbérleti jog illeti meg.
Az államot megillető halgazdálkodási jog esetében a tulajdonosi joggyakorló a halgazdálkodásért felelős miniszter.
A halgazdálkodási jog jogosultja (halgazdálkodásra jogosult):
– a halgazdálkodási jog haszonbérbe adása esetén a haszonbérlő,
– a halgazdálkodási jog vagyonkezelésbe adása esetén a vagyonkezelő,
– érvényes haszonbérleti vagy vagyonkezelési szerződés hiányában az állam,
– földtulajdonosi haszonbérletben álló halgazdálkodási jog alhaszonbérbe adása, valamint kijelölés útján történő haszonbérletben álló halgazdálkodási jog alhaszonbérbe adása esetén az alhaszonbérlő.
A halgazdálkodásra jogosult a halgazdálkodási tevékenységet maga köteles végezni.
A halgazdálkodási vízterület közérdekből különleges rendeltetésűvé nyilvánítható [lásd Hhvtv. 16. § (6) bekezdés és 44/2015. (VII. 28.) FM rendelet]:
► a génállomány-megőrzése érdekében,
► a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt,
► oktatási-kutatási célból,
► országos jelentőségű turisztikai érdekek érvényesítése miatt.
Halfogásra jogosító okmányok (Hhvtv. 37 - 44. §)
A halfogásra jogosító okmányokkal kapcsolatos tudnivalók a következőkben foglalhatók össze (részleteiben lásd vhr.!).
Halgazdálkodási vízterületen – horgászat esetén haltermelési létesítményen is – a hal fogásához és a halfogásra irányuló tevékenységhez halfogásra jogosító okmányok szükségesek.
A bemutatási célú halászat, vagy ökológiai célú szelektív halászat halfogásra jogosító okmányai:
– halászati engedély,
– fogási tanúsítvány nyomtatványtömb,
– halász fogási napló.
A rekreációs célú halászat halfogásra jogosító okmányai:
– állami halászjegy,
– területi jegy,
– halász fogási napló.
A horgászat halfogásra jogosító okmányai:
– állami horgászjegy vagy turista állami horgászjegy,
– területi jegy (rekreációs célú horgászathoz),
– horgász fogási napló,
+ védett természeti területen természetvédelmi hatósági engedély is szükséges [lásd Tvt. 38. § (1) bek. h) pont].
Megjegyzés
Természetes vizeinken megszűnt a korábbi kereskedelmi célú (nagyüzemi) halászat, 2016-ra már nem volt kiadható kereskedelmi célú halászati engedély.
A folyóvizekben és a természetes tavakban élő hal állami tulajdon, és a jogszerű kifogással kerül a jogosult tulajdonába. A hazai halfajok lehetnek őshonosak és idegenhonosak. A nem védett őshonos fajok foghatók vagy nem foghatók, amelyek között vannak közösségi jelentőségű fajok is. Az idegenhonos fajok foghatók, amelyek inváziós fajok, spontán jövevényfajok vagy egyéb idegenhonosak. Az őshonos fajokhoz halgazdálkodási értéket, a fogható őshonos fajokhoz pedig fajlagos tilalmi időt, illetve egyéb (mennyiségi, méretbeli) korlátozást rendel a jog.
A halgazdálkodásra jogosult köteles a halgazdálkodási vízterület halállományának és élőhelyének őrzéséről halászati őr, vagy mezei őrszolgálat útján gondoskodni a Hhvtv.-ben és végrehajtási rendeletében foglaltaknak megfelelően. A halászati őrzést a halászati őrök, valamint a halászati őrzéssel is megbízott mezőőrök mellett társadalmi halőrök segíthetik. Állami halászati őrzésre halászati őrt alkalmazhat a halgazdálkodási hatóság, a NÉBIH pedig országos területi illetékességű állami szolgálatot működtet.
Halgazdálkodási igazgatás
A halgazdálkodási hatósági és igazgatási feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium (FM) állami földekért felelős helyettes államtitkárának irányítása alá tartozó Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH Földművelésügyi Igazgatóság), valamint a megyei kormányhivatalok kijelölt járási hivatalai (megyeszékhely szerinti járási hivatalok, illetve Pest megyére és a fővárosra az Érdi Járási Hivatal, mint megyei illetékességű területi halgazdálkodási hatóságok) látják el. Országos halgazdálkodási hatóság a Pest Megyei Kormányhivatal. További részleteket lásd a Szakigazgatás menüpont alatt!
Halgazdálkodási adatok
Hazánkban a természetes vizekben 84 halfaj (hal és körszájú) él, ebből
– 33 faj (31 halfaj és 2 körszájú) áll természetvédelmi oltalom alatt: 24 faj védett, 9 faj fokozottan védett; további
– 27 faj őshonos [ebből 3 faj nem fogható, 16 fajra fajlagos tilalmi idő és / vagy korlátozás van: 15 fajra tilalmi időt, 15 fajra méretkorlátozást (kifogható legkisebb méret), 10 fajra pedig mennyiségi korlátozást ír elő a vhr.], közösségi jelentőségű 4 faj.
– 24 faj idegenhonos (ebből 7 inváziós és 6 spontán jövevényfaj).
Részleteiben lásd vhr.!
2012. évi kerekített adatok szerint természetes vizeink és víztározóink területe meghaladja a 141 ezer ha-t, az éves bruttó halzsákmány 6.700 tonna, az étkezési halzsákmány pedig 6.300 tonna volt. Az üzemelő halastavak területe 26 ezer ha, az étkezési éves (tógazdasági) haltermelésük mintegy 13.000 tonna.
Országosan 140 ezer ha vízterületen lehet horgászni, a 315 ezer horgász éves halfogása a horgászattal közel 4.700 tonna (ponty, süllő, csuka, harcsa, amur, angolna, márna, kecsege, pisztráng stb.), ami a fenti bruttó természetes vízi halzsákmányból 70 %-ot jelent.
A megváltozott törvényi szabályozás utáni, 2014. évi adatok szerint halgazdálkodási vízterületeink száma 2.261, kiterjedése 146.148 ha, az üzemelő halastavak területe 24 ezer ha. Az étkezési tógazdasági haltermelés 15,4 ezer tonna, a halfogás természetes vizekből 7,46 ezer tonna, ebből horgászattal 7,0 ezer tonna halat fogtak (ponty 75 %, süllő, csuka, harcsa, amur, angolna, márna, kecsege, pisztráng stb.). A tógazdasági haltermelés 67 %-a ponty. A felnőtt horgászok száma 313 ezer fő, az ifjúsági és a gyermekhorgászoké közel 38 ezer fő, a külföldi horgászoké pedig 13 ezer fő. A kereskedelmi halászok száma ~150 fő, a rekreációs halászoké ~1.500 fő.
A fenti mennyiségi adatokban 2016-tól további jelentős változásokat jelent a kereskedelmi célú halászat megszűnése a természetes vizeinken, valamint a horgászat további térhódítása. 2017-ben a regisztrált horgászok száma már több mint 400 ezer fő.
Legkedveltebb halunk a ponty,
az évi összes halzsákmánynak
mintegy 70 %-át teszi ki.
A halgazdálkodás – halászat, horgászat – halvédelem alapvető jogszabályai
2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.);
133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról;
314/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet a halgazdálkodási és a halvédelmi bírságról;
22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalról;
44/2015. (VII. 28.) FM rendelet a halgazdálkodási vízterület különleges rendeltetésűvé nyilvánításának szabályairól;
90/2015. (XII. 22.) FM rendelet az államot megillető halgazdálkodási jog kijelöléssel történő átengedésének, valamint alhaszonbérbe adásának részletes feltételeiről;
383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről;
413/2017. (XII. 15.) Korm. rendelet egyes halgazdálkodási eljárásokra vonatkozó szabályokról;
2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról.
Hhvtv. lásd: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300102.TV
A fenti feldolgozások után lásd még:
Gomba, gyógynövény, vadgyümölcs és virág gyűjtése című aloldalt ⇒ https://termeszetor.hu/cikkek/nyitooldal/gomba--gyogynoveny--vadgyumolcs-es-virag-gyujtese.html;
valamint a teljességért a Tervek rendszere menüpont alatti tartalmat ⇒ https://termeszetor.hu/cikkek/tervek-rendszere/.
Végül három olyan természethasználat bemutatása következik, amelyek nem a természet védelmét szolgálják: a lovaglás, a kerékpározás és a járművel közlekedés természetbeni törvényi szabályozása zárja a menüpont széles témakörét. Foglalkozni kell ezekkel a témákkal azért is, mert a turizmust hirdetők és publikálók gyakran teljesen figyelmen kívül hagyva a természet védelméhez fűződő érdekeket csupán a kalandra, élményre ösztönöznek a természetben.
LOVAS TURIZMUS
Természeti illetve védett természeti területen a lovaglást, a lovas turizmust a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) közvetlenül nem tiltja és engedélyhez sem köti. A Tvt. III. Rész védett természeti területre vonatkozó szabályokkal foglalkozó előírásai között azonban többek között szerepel, hogy védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást – ha a védelem érdekei szükségessé teszik – a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja [Tvt. 37. § (2) bekezdés].
Más a helyzet fokozottan védett természeti területen, ahova a Tvt. 41. § (1) bekezdése alapján a belépéshez – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az előírások betartásának ellenőrzése a természetvédelmi őrök feladata.
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) korábbi előírása az erdőben való lovaglást az arra a célra kijelölt útra korlátozta. Az Evt. hatályos 91. § (1) bekezdése szerint viszont az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáró hálózat részét képező erdei úton sport- vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles. Kivétel, ha az ott tartózkodást más jogszabály korlátozza, vagy az arra jogosult a látogatás korlátozását az Evt.-ben foglaltak alapján elrendelte. A 91. § (5) bekezdés szerint ugyancsak kivétel az erdősítés és az erdőrezervátum területe.
Az Evt. 91. § (1a) bekezdés alapján az állam illetve a helyi önkormányzat 100 %-os tulajdonában nem álló erdőben az erdészeti feltáró hálózat részét képező erdei úton kívül való lovaglást, emberi erővel hajtott kerékpárral való közlekedést az erdőgazdálkodó korlátozhatja vagy megtilthatja, ha a terület tulajdoni jellegét és a korlátozást vagy tiltást a területen megfelelően jelzi.
Fontos törvényi előírás, hogy erdőben a megjelölt turistaúton kerékpározni és lovagolni, a megjelölt kerékpáros úton lovagolni abban az esetben szabad, ha az együttes használat lehetősége jelzéssel megjelölésre került. Az erdőben sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel turistaúton közlekedni tilos [lásd Evt. 91. § (1b) és (1e) bekezdéseit].
Megjegyzések, javaslatok
A lovas turizmus nem megfelelő lótartás és lovas közlekedés esetén káros hatással lehet a természetre: mechanikai hatással talaj- és élőhelykárokat okozhat fizikai és ökológiai következményekkel, biológiai hatással pedig kémiai és ökológiai károsítást válthat ki. Szükséges volna ezért a jogi szabályozás felülvizsgálata.
A fenti jogszabályi ismertetésből látható, hogy természeti és védett természeti területen való lovaglás természetvédelmi jogi szabályozása hiányosnak tekinthető, javasolható annak rendezése. Egyébként a természetvédelmi hatóság feladata szükség esetén védett természeti területeken (erdőben – nem erdőben egyaránt) a lóval történő közlekedés korlátozása vagy megtiltása.
Figyelemre méltó erdő vonatkozásában az Evt. megengedő szabályozása abban a tekintetben is, hogy a lóval történő közlekedést az erdő rendeltetésétől való függetlenség hangsúlyozásával teszi lehetővé, tehát az védelmi (természetvédelmi, talajvédelmi) vagy Natura 2000 rendeltetésű erdőkben is megengedett, amennyiben más jogszabály vagy az arra jogosult nem korlátoz.
Az Evt. korábbi szabályozásának természetvédelmi szempontból kedvezőtlen 2013. évi módosítása miatt is a Tvt.-ben a lovas turizmus megfelelő korlátozására vonatkozó új rendelkezések volnának szükségesek.
Az Evt. 2017. évi módosítása az erdei haszonvételek között szerepelteti a korábban tiltott legeltetést, ami az új törvényi szabályozás szerint lóval is lehetséges. A Tvt. 38. § (1) bekezdés b) pontja azonban védett természeti területen a legeltetést a természetvédelmi hatóság engedélyéhez köti.
KERÉKPÁROZÁS A TERMÉSZETBEN
A terepi kerékpárosok nagy létszáma miatt a lovas turizmushoz viszonyítva nagyságrendekkel kedvezőtlenebb a helyzet a természeti és a védett természeti területen folytatott kerékpározással. A terepkerékpárosok maradandó károkat, a terület erodálódását, talajeróziót és helyrehozhatatlan károsításokat okozhatnak védett növények állományaiban, károsítást és zavarást a védett természeti és a Natura 2000 területek élőhelyein.
A törvényalkotó természetvédelmi, erdővédelmi és talajvédelmi szempontból egyaránt kedvezőtlenül módosította az erdőtörvény erdő látogatására vonatkozó szabályozásait 2013-ban, különösen a kerékpározás vonatkozásában. A törvénymódosítás káros következményei sok helyen tapasztalhatók az országban. A természetben korábban is folytatott (jelentős mértékben illegális) terepi kerékpározás a törvényi legalizálás, az erdők természetvédelme szempontjából hátrányos törvényi szabályozás miatt még jobban terjed, a károkozás fokozódik. A védett természeti területek természetvédelmi kezelői, a természetvédelmi őrök, az erdőgazdálkodó és a hatóságok egyaránt képtelenek hatékonyan fellépni a természet védelmében.
Az Evt. 91. § (1) bekezdése ugyanis a következőként szabályoz.
Az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáró hálózat részét képező erdei úton sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha
a) más jogszabály azt korlátozza, vagy
b) az arra jogosult a látogatás korlátozását a törvényben foglaltak alapján elrendelte.
A 91. § (5) bekezdés szerint szintén kivétel az erdősítés és az erdőrezervátum területe.
A korábbi és a jelenleg hatályos szabályozás között az alapvető különbözőség lényegében az, hogy 2013 előtt erdőterületen csak a kijelölt kerékpárúton szabadott kerékpárral közlekedni, mindenütt másutt tilos volt, 2013 óta viszont csak a korlátozás alá eső területen nem megengedett, az állam vagy a helyi önkormányzat 100 %-os tulajdonában álló erdőben mindenütt máshol lehetséges a 2017. évi törvénymódosítás után is [lásd Lovas turizmus c. előző cikkben Evt. 91. § (1a) bekezdést is.].
Az Evt. 4. § (3) bekezdése szerint védett természeti területen levő erdő esetén a törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, az erdőtörvény 91. § (1) bek. a) pontja alapján pedig más jogszabály korlátozhat.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdés j) pontja szerint védett természeti területen a járművel történő közlekedéshez az arra kijelölt utak és meghatározott más kivételekkel a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A Tvt. 37. § (2) bekezdés alapján védett természeti területen a közlekedést és a tartózkodást a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja. A Tvt. 40. § (1) bekezdés szerint pedig a fokozottan védett természeti területre történő belépéshez (jelzett turistautak, tanösvények kivételével) a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
Fentiek alapján tehát – amennyiben a kerékpár erdőterületen is járműnek minősül – úgy védett természeti területen levő erdőben a kerékpározás az arra kijelölt utak kivételével hatósági engedélyhez kötött.
Hasonló a helyzet a nem erdő művelési ágú védett természeti területek vonatkozásában.
JÁRMŰVEL KÖZLEKEDÉS A TERMÉSZETBEN
A Tvt. 38. § (1) bekezdés j) pontja szerint védett természeti területen a járművel történő közlekedéshez az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó – külön jogszabályokban erre feljogosított – személyek járművei kivételével a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
További korlátozást tesz lehetővé a 37. § (1) és (2) bekezdése a következőként.
Védett természeti területen lévő közúton a közlekedést (tartózkodást) – ha az a védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti, károsítja – a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az útügyi hatóság korlátozza vagy megtiltja. Védett természeti területen lévő vagy azt érintő víziúton a hajózási tevékenység folytatását – ha az a védett természeti területet vagy a természeti értéket zavarja, veszélyezteti, illetve károsítja – a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére a hajózási hatóság korlátozza vagy megtiltja.
Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást – ha a védelem érdekei szükségessé teszik – a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja.
Az Evt. 92. §-a a következőképpen szabályoz.
Az erdőben látogatás céljából járművel – ideértve a nem sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművet, valamint a nem csak emberi erővel hajtott kerékpárt is – közlekedni csak a közforgalom számára megnyitott erdészeti magánúton, járműközlekedésre kijelölt erdei úton, valamint az erdőgazdálkodó belegyezésével az erdészeti feltáróhálózat részét képező egyéb erdei úton szabad. Erdőben erdészeti feltáróhálózat részét képező utat járműközlekedésre az erdőgazdálkodó javaslata alapján vagy harmadik fél kezdeményezése esetén az erdőgazdálkodó egyetértésével az erdészeti hatóság jelöl ki, a kijelölés az út műszaki tulajdonságaihoz igazodva egyes járműfajtákra korlátozható.
Fontos korlátozást ír elő az Evt. 92/A. §-a, amely szerint erdőben, illetve az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton quaddal, terep-motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, valamint motorkerékpárral – erdőgazdálkodási célú járműforgalom kivételével – közlekedni tilos. Terepmotorosok törvénysértő tevékenységükkel, motorkerékpárral, quaddal – közvetlenül és közvetve is – sok kárt okoznak természeti, védett természeti és Natura 2000 területeken, erdőkben, gyepterületeken, lejtős terepen egyaránt (mechanikai hatással talaj- és élőhelykárok ökológiai következményekkel, zavaró zajhatás, levegőszennyezés stb.).
