TERMÉSZETVÉDELEM
FENNTARTHATÓSÁG
Az emberiség korai története küzdelemről szólt a saját fennmaradásáért a természet erőivel, az éghajlati feltételekkel és a különböző élőlényekkel, vadon élő állatokkal szemben, jelene és jövője viszont éppen ellenkezőleg, küzdelem a természeti környezet*, a vadon élő élővilág és az éghajlati feltételek fennmaradásáért.
Az emberiség társadalmi, gazdasági, szellemi fejlődése ugyanis
- véges erőforrású térben folyik, amelyben
- a természeti erőforrások lehetnek megújulók és nem (vagy csak igen lassan) megújulók, de
- a megújulók (pl. az erdők) is kimeríthetőek.
Mindezekért fontos a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés rendező elve.
A fenntartható fejlődés (a fogalom kb. 30 éves) a jelen szükségleteinek a kielégítése anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk esélyét a saját szükségleteinek a kielégítésére. Más megfogalmazásban a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése az ökológiai eltartóképesség határain belül, tehát az emberiség mindenkori szükségleteinek kielégítése a természet és a környezet védelmével, a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg, a jövő lehetőségeinek felélése nélkül. (Az erdészetben az erdőkre – erdőgazdálkodásra leszűkítve hasonló fogalom a tartamosság.) Meg kell tehát előzni a környezet veszélyeztetését, károsítását, elhasználódását, a természet károsodását, a természeti erőforrások túlhasználatát, kimerítését. A környezethasználat és a természeti haszonvételek nem haladhatják meg a környezeti terhelhetőséget (határértékek!) és a megújulás mértékét ill. ütemét.
A fenntartható fejlődésnek 3 pillére van:
- az ökológiai pillér (természeti környezet*),
- a társadalom és
- a gazdaság.
A civilizációnak, a társadalomnak és a gazdaságnak bele kell férnie a természeti környezetbe, ami csak környezettudatossággal, a környezet és a természet védelmével lehetséges.
A környezetvédelem a környezeti elemek [mesterséges környezet (települések, infrastruktúrák, hulladékgazdálkodás), levegő, víz, föld, élővilág] védelme, olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása. Egyre sürgetőbb világméretű feladat az üvegházhatású gázok kibocsátásának, a környezeti elemek (levegő, víz, talaj) szennyezésének radikális csökkentése, a vízforrások és a termőföldek hatékony védelme, az áttérés az ökológiai mezőgazdálkodásra és más intézkedések. A klímavédelem érdekében a globális felmelegedést 2° C alatt kell tartani, mert azt meghaladó értéknél visszafordíthatatlan folyamatok veszélyeztetik az emberiség jövőjét.
A természetvédelem a tájak és élőhelyek, a természeti területek és értékek általános védelmét, a védett természeti területek és értékek kiemelt oltalmát, valamint a közösségi jelentőségű jelölő fajok és jelölő élőhelyek alapján kijelölt Natura 2000 területek közösségi szintű védelmét jelenti.
A környezetvédelem és a természetvédelem egymásra kölcsönösen hat, egymással összefüggésben, részben átfedésben van [pl. élővilág – vadon élő növények és állatok; föld – erdőtalaj; épített (mesterséges) környezet – táj; víz – vizes élőhelyek, források stb.]. A természetvédelem egyik alapvető eszköze a környezetvédelem, az emberi környezet védelmét pedig a természet (pl. az erdő) segíti. A bioszféra, mint globális ökológiai rendszer védelme a cél, ami a természetvédelmi és környezetvédelmi alapelveknek megfelelően, azok együttes érvényesítésével érhető el (komplementer elv, globális szemlélet elve, fenntarthatóság elve, holisztikus elv stb.).
A témakörhöz lásd az alábbi két ábrát (a második a weboldalon levő több más ábrához hasonlóan kinagyítható), valamint a Természetvédelem és a Globális problémák című következő írásokat is!
* természeti környezet = az ember (globális) hatóterén belüli természet.
TERMÉSZETVÉDELEM
1. Miről szól a természetvédelem?
Természetvédelem alatt értjük:
- a természeti értékek és területek, tájak, azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének az általános védelmét, valamint
- a védett természeti értékek és területek kiemelt oltalmát.
A természetvédelem
- megóvást, megőrzést, védelmezést,
- veszélyeztető jelenségek feltárását,
- károsodás – károsítás megelőzését, elhárítását, csökkentését vagy megszüntetését,
- működőképesség, biológiai sokféleség fenntartását,
- helyreállítást és fejlesztést,
- a fenntartható használat elősegítését,
- a társadalom természet iránti igényének kielégítését
egyaránt jelenti [lásd a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 1 – 2. §-t!].
A természet általános védelmének kereteibe tartozik a természeti értékek és a természeti területek védelme: a tájvédelem, a vadon élő élővilág általános védelme, az élőhelyek és a természeti területek, valamint a földtani természeti értékek általános védelme.
A természeti értékek és a természeti területek általános védelmének törvényi szabályozásával a Tvt. II. Része foglalkozik.
Továbbiakat lásd: https://termeszetor.hu/cikkek/altalanos-vedelem/.
A természeti területek és értékek kiemelt oltalmát a Tvt. III. Része szabályozza.
A természeti értékek és területek kiemelt oltalmának alapja a védetté nyilvánítás, tehát a kiemelt oltalom tárgyai a védett természeti területek és a védett természeti értékek.
a) Védett természeti területek a nemzeti park (NP), a tájvédelmi körzet (TK), a természetvédelmi terület (TT) és a természeti emlék (TE). A nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű, míg a természetvédelmi terület és a természeti emlék országos és helyi jelentőségű egyaránt lehet. A Natura 2000 terület az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott nemzetközi védettségi kategóriába tartozó (természetvédelmi rendeltetésű) területet jelent, ami nem minősül a hazai jog szerinti védett természeti területnek. A területi védelemben azonban jelentős átfedés van az országos jelentőségű védett természeti területek és az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának hazai területei között. Az átfedés egymást jól kiegészíti, és a területi, élőhelyi, faji védelmet uniós és hazai szinten kölcsönösen erősíti. A védett természeti területek az ország területének közel 10 %-át, míg a Natura 2000 területek több mint 21 %-át foglalják el.
Továbbiakat lásd: https://termeszetor.hu/cikkek/vedett-teruletek/.
Az országos jelentőségű védett természeti területekre 10 évre szóló és mindenkire kötelező erejű természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni. Hasonlóan a helyi jelentőségű védett természeti területekre önkormányzati természetvédelmi (fenntartási) terv, a Natura 2000 területekre pedig Natura 2000 fenntartási terv készül.
b) Védett természeti értékek a védett növényfajok, a védett zuzmók és gombafajok, a védett állatfajok, a barlangok, a védett ásványok és ősmaradványok.
Továbbiakat lásd: https://termeszetor.hu/cikkek/vedett-ertekek/.
A természeti és a védett természeti területeken folytatható tevékenységeket, korlátozásokat, tilalmakat, továbbá a természeti és a védett természeti értékek védelmére vonatkozó szabályokat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény; az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény; a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LIII. törvény; továbbá a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény tartalmazzák.
Az országos jelentőségű védett természeti területek és a védett természeti értékek, valamint a Natura 2000 területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervek a nemzeti park igazgatóságok, míg a természetvédelmi hatósági jogkört a megyei kormányhivatali szervezetrendszer gyakorolja.
2. Történeti visszapillantás – külföldi és hazai
A természetvédelem hosszú történelmi múltra nyúlik vissza világviszonylatban és hazánkban is. Pillantsunk hát vissza a történelmi gyökerekhez is!
Történeti visszapillantás – világviszonylat
A természetvédelem szabályozása világviszonylatban az időszámítás előtti századokra tekint vissza. Kezdetekben az ún. másodlagos szabályozás volt a jellemző, amely azon fajok, területek védelmére irányult, amelyek az ember számára „hasznosak” voltak (pl. vad, erdő). Jóval később az elsődleges szabályozással már közvetlenül a természeti értékek és területek megóvása a védelem célja.
A védett természeti területek szorosan kapcsolódnak az emberi civilizációhoz.
Indiában már 2000 éve volt védett terület. Először vallási okok, majd pl. a vadászat mint kiváltság miatt nyilvánítottak természeti területeket védetté – tehát a másodlagos (közvetett) védelem valósult meg, csak később vált elsődlegessé (közvetlenné) a természeti értékek vagy területek védelme.
A világ első, mai értelemben vett védett természeti területét 1864-ben jelölték ki az Egyesült Államokban. A természetvédelem „mérföldköveinek” általában a nemzeti parkok kijelölését tartják. A világ első nemzeti parkja a Yellowstone Nemzeti Park (USA) – 1872-ben nyilvánították védetté. Ez az évszám a céltudatos és intézményes természetvédelem kezdete a világon. A második nemzeti park a (Royal) Nemzeti Park (Ausztrália) – 1879 a védetté nyilvánítás éve.
Az első európai nemzeti park, az Abiskoi Nemzeti Park Svédországban van. Az Abiskoi Nemzeti Park megalakításának dátuma 1909. május 24. Az Europark Szövetség 90 évvel később a május 24-ét nevezte ki az Európai nemzeti parkok napjává.
Hazai történelem
A hazai természetvédelem szabályozása a XI. századra nyúlik vissza, 1077-ben Szt. László király vasárnap tiltja a vadászatot (vallási okokból, hogy az emberek vasárnap templomba járjanak, és ne vadászni!). A XV. században, 1426-ban Zsigmond király dekrétuma az erdők kíméletes hasznosításáról szól.
Az első, mai értelemben vett természetvédelmi elképzelések a féktelen vadászat, madarászat és halászat elleni fellépéshez és a hód megmentéséhez fűződnek a XVIII-XIX. században.
Az intézményes természetvédelem kezdetének az 1880 körüli évtizedek tekinthetők, amikor megszületett az első polgári erdőtörvény, a vadászatról, majd a halászatról szóló törvény.
Az első jelentős, természetvédelmi tárgyú könyvek Sajó Károly (1905) és Kaán Károly erdőmérnök (1914) tollából születettek. Kaán Károly 1931-ben, „Természetvédelem és a természeti emlékek” címmel kiadott műve közrejátszott abban, hogy az 1935. évi erdőtörvény már az erdőkről és a természetvédelemről egyaránt részletesen rendelkezett.
A magyar természetvédelem szervezetileg alapvetően az erdészetből, szakmailag pedig az erdészet és részben a vadgazdálkodás-vadászat szakterületéből, valamint a madárvédelemből és a természetvizsgálatból fejlődött ki. A természetvédelem szabályozásának alapját az erdészeti, a vadászati, a halászati és a madárvédelmi szabályozások, rendelkezések adták.
Szervezetileg a természetvédelmet a következő főhatóságok irányították:
1879 – 1954 → Földművelésügyi Minisztérium;
1954 – 1961 → Országos Erdészeti Főigazgatóság;
1961 – 1977 → Országos Természetvédelmi Hivatal;
1977 – 1987 → Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
1987 – 1990 → Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium;
1990 – 1998 → Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium*;
1998 – 2002 → Környezetvédelmi Minisztérium;
2002 – 2010 → Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium;
2010 – 2014 → Vidékfejlesztési Minisztérium.
*1990-ben három hónapig Környezetvédelmi Minisztérium volt.
Amint látható, az 1879 – 2014-ig eltelt 135 év alatt így 10 természetvédelemért felelős főhatóság váltotta egymást, majd 2014-től 2018-ig a 11. a Földművelésügyi Minisztérium.
A természetvédelemnek 1961-től fél évszázadig volt önálló főhatósága, először 26 évig önálló országos hivatala (10 év után a környezetvédelemmel együtt), azt követően 23 évig ugyancsak a környezetvédelemmel együtt önálló minisztériuma.
3. A hazai törvényi szintű szabályozás nevezetes évszámai
A természet védelmével összefüggő törvényi szintű szabályozás az elmúlt több mint két és negyed évszázad alatt (a teljesség igénye nélkül) a következőként alakult:
1791 – első feudális erdőtörvény;
1879 – első polgári erdőtörvény;
1883 – törvény a vadászatról;
1888 – törvény a halászatról;
1935 – törvény az erdőkről és a természetvédelemről;
1961 – törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról;
– törvényerejű rendelet a természetvédelemről;
1982 – törvényerejű rendelet a természetvédelemről;
1996 – törvény a természetvédelemről;
– törvény az erdőről és az erdő védelméről;
– törvény a vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról;
1997 – törvény a halászatról és a horgászatról;
2009 – törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról;
2013 – törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről.
4. A területi védelem nevezetes évszámai és fejlődése
Védett természeti területeink közül az első természetvédelmi terület (TT) volt, mégpedig a Debreceni Nagyerdő egy része, 1939. évi védetté nyilvánítással.
Első tájvédelmi körzetünk (TK) a Tihanyi Tájvédelmi Körzet, amely 1952-ben alakult meg.
Első nemzeti parkunk (NP) pedig a Hortobágyi Nemzeti Park – 1972-től.
Mérföldköveink: a nemzeti parkok megalakítása
1. 1972 – Hortobágyi Nemzeti Park;
2. 1975 – Kiskunsági Nemzeti Park;
3. 1976 – Bükki Nemzeti Park;
4. 1985 – Aggteleki Nemzeti Park;
5. 1991/94 – Fertőtavi/Fertő-Hanság Nemzeti Park;
6. 1996 – Duna-Dráva Nemzeti Park;
7 – 9. 1997 – Körös-Maros Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Duna-Ipoly Nemzeti Park;
10. 2002 – Őrségi Nemzeti Park.
2015 végén már 10 nemzeti park, 39 tájvédelmi körzet, 170 országos jelentőségű természetvédelmi terület és 88 országos jelentőségű természeti emlék van hazánkban.
5. A faji védelem nevezetes évszámai és fejlődése
Lássunk a faji védelemre is néhány nevezetes évszámot és a fejlődést mutató adatokat!
1901 – 132 madárfaj (énekesek) és 30 emlősfaj (rovarevő kisemlősök: sün, vakondok, denevérek) védelme.
1904 – vízirigó védelme.
1906 – fehér és fekete gólya, vércsék védelme (1. Madarak és fák napja).
Ezekre a védettségekre még a fajok haszna miatt került sor, tehát másodlagos védelem valósult meg.
1912 – nagykócsag, kiskócsag, üstökös gém, kanalas gém, batla.
Ezek a fajok viszont elsőként már mint természeti érték kerültek védetté nyilvánításra, vagyis már elsődleges védelemről beszélünk. Ez azért is jelentős, mert ebben az időben még a tollért való vadászat is divat volt!
A nagykócsag a természetvédelem „címermadara”.
1954 – 34 madárfaj védelme.
1971 – Erdélyi hérics védelme.
1974 – 96 gerinces faj védelme a madarakon kívül.
1982 – 340 növényfaj és 571 állatfaj védett (153 gerinctelen is).
1985 – 415 növényfaj és 619 állatfaj védett.
2001 – 720 növényfaj és 997 állatfaj védett.
Védetté nyilvánító jogszabály-módosítások [13/2001. (V. 9.) KöM r.] eredményeként 2015 novemberében már 733 növényfaj és 1178 állatfaj védett, amelyekből 87 növényfaj és 185 állatfaj fokozottan védett.
6. A természetvédelmi őrzésről
A természetvédelmi őrzés közel évszázados múltú. A természetvédelmi őr egyik „őse” ugyanis a Kis-Balatonon 1922 – 1942 között, Ürbő-pusztán pedig 1924 után alkalmazott kócsagőr volt. Másik ős volt az 1940-es években Bátorligeten az ősláp őrzésére alkalmazott nyírlápőr.
1946 – 1972 között a természetvédelmi őrzés az erdészet szervezetén belül valósult meg az erdészeti szakszemélyzettel, vadőrökkel, de már megjelenik a beosztott erdész szintjén a természetvédelmi őr is.
1961/62-től törvényerejű rendelet, 1971-től pedig a végrehajtására kiadott kormányrendelet a természetvédelmi őrökre az erdőőrökre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő, tehát az erdőőr analógia jellemző.
Az első természetvédelmi őrszolgálat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál alakult meg 1972/73-ban, 3 majd 5 fővel.
1982. évi újabb jogszabályok alapján továbbra is jellemző a természetvédelmi őrre az erdőőr, mezőőr analógia, de már megjelenik a helyszíni bírságolási jogosultság.
Történelmi mérföldkő volt az 1997. évi CLIX. törvény, valamint a (természetvédelmi hivatali személyi okok miatt megkésett) végrehajtási rendeletek (kormányrendelet, miniszteri rendelet) hatályba lépése (tv. 1998. január 1-jén, vhr.-ek 2000-ben).
Egységes, szervezett, technikailag elfogadhatóan felszerelt, korszerű Természetvédelmi Őrszolgálat így 2000 óta működik. Az állami természetvédelmi őr és az önkormányzati természetvédelmi őr jogintézménye tehát a törvényi szabályozás szintjén 1998-tól, a végrehajtási rendeletek szintjén 2000 óta működik. A természetvédelmi őrök munkáját polgári természetőrök segítik.
2012-ben a természetvédelmi őrökre és az önkormányzati természetvédelmi őrökre is vonatkozó új törvényi szabályozás jelent meg: a 2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről.
A(z állami) természetvédelmi őr 1992-től köztisztviselői, 2011-től pedig kormánytisztviselői jogállású, 1998/2000 óta széleskörű intézkedésre jogosult, állami őrzést, 2013-tól rendészeti feladatokat ellátó hivatalos személy. Az önkormányzati természetvédelmi őr 1997 óta létező jogintézménye intézkedésre jogosult, önkormányzati őrzést ellátó hivatalos személyt jelent köztisztviselői jogállással, aki 2013-tól szintén a rendészeti feladatokat ellátó személyek körébe tartozik.
7. Természetvédelmi állami szervek
Az állami természetvédelem szervezete a Földművelésügyi Minisztérium (FM) igazgatási ágazatához, a miniszter irányítása alá tartozik. A minisztérium szervezetében a miniszter által átruházott hatáskörben a környezetügyért felelős helyettes államtitkár jár el úgy, hogy az állami földekért felelős helyettes államtitkár által irányított Földvagyon-gazdálkodási Főosztály földvagyon-gazdálkodás tekintetében működik közre, az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály pedig szakmai felügyelet körébe tartozó ügyekben felelős.
A természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szerveket és hatáskörüket a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet tartalmazza illetve szabályozza.
A természetvédelem állami területi szervei a korábbi környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek után 2015. április 1-től 2016. december 31-ig a területi környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságként és szakhatóságként működő 11 megyei kormányhivatal volt, a 10 nemzeti park igazgatóság változatlan működése mellett, az adott időszakban hatályos 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet szerint. 2017. január 1-jétől újra szervezeti változások léptek hatályba.
a) 2016. december 31-ig az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (OKTF) a környezetvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó központi hivatal volt az egész országra kiterjedő illetékességgel, kormányrendelet eltérő rendelkezéseinek kivételével másodfokú, kormányrendeletben meghatározott esetekben pedig első fokú hatóságként. Az első fokú területi környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságként eljáró megyei kormányhivatalok és illetékességi területeik pedig a következők voltak:
- Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Győr-Moson-Sopron megye és Komárom-Esztergom megye; - Vas Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Vas megye és Zala megye; - Fejér Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Fejér megye, Tolna megye és Veszprém megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik; - Baranya Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Baranya megye és Somogy megye; - Pest Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Pest megye, Budapest és Nógrád megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján és ügytípus alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik; - Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Hajdú-Bihar megye; - Békés Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Békés megye; - Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Szabolcs-Szatmár-Bereg megye; - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye, természetvédelmi hatáskörben terület alapján meghatározott különös illetékességgel is rendelkezik; - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Jász-Nagykun-Szolnok megye; - Csongrád Megyei Kormányhivatal:
illetékességi területe Csongrád megye és Bács-Kiskun megye.
2017. január 1-től az OKTF megszűnt, a másodfokú (kormányrendeletben meghatározott esetekben első fokú) természetvédelmi hatósági jogkört a Pest Megyei Kormányhivatal látja el országos területi illetékességgel. Amennyiben kormányrendelet másként nem rendelkezik, első fokú, területi természetvédelmi hatóságok a megyei kormányhivatalok megyeszékhely szerinti járási hivatalai (Pest megyére és a fővárosra az Érdi Járási Hivatal) megyei illetékességi területtel, a módosított 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet szerint.
b) A nemzeti park igazgatóság szervezetrendszere a védett természeti értékek, valamint a védett természeti és a Natura 2000 területek természetvédelmi kezeléséért felelős, Természetvédelmi Őrszolgálatot működtet, valamint vagyonkezelési és további állami természetvédelmi feladatokat lát el. A nemzeti park igazgatóságok a következők:
- Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő;
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Csopak;
- Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger;
- Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs;
- Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Esztergom;
- Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród;
- Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen;
- Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét;
- Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas;
- Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter.
További információkat lásd SZAKIGAZGATÁS menüpont: https://termeszetor.hu/cikkek/szakigazgatas/
A természetvédelem törvénye az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600053.TV
8. A természetvédelem legfontosabb hatályos jogszabályai
1995. évi XCIII. törvény a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról;
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről;
1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről;
1997. évi CLIX. törvény a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról – II. Fejezet;
2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról;
4/2000. (I. 21.) Korm. rendelet a természetvédelmi őrökre, illetve őrszolgálatokra vonatkozó részletes szabályokról;
9/2000. (V. 19.) KöM rendelet a Természetvédelmi Őrszolgálat Szolgálati Szabályzatáról;
33/1997. (XI. 20.) KTM rendelet a polgári természetőrökről;
33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról;
13/1997. (V. 28.) KTM rendelet a védett természeti területek és értékek nyilvántartásáról;
19/1997. (VII. 4.) KTM rendelet az elkobzott védett természeti értékekkel kapcsolatos intézkedésekről;
67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról;
13/1998. (V. 6.) KTM rendelet a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről;
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;
2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet az érzékeny természeti területekre vonatkozó szabályokról;
275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről;
276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról;
12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól;
314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról;
19/2006. (III. 31.) KvVM rendelet az éti csiga gyűjtéséről és hasznosításáról;
348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról;
4/2007. (I. 18.) FVM-KvVM együttes rendelet a védett őshonos mezőgazdasági állatfajták és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták körének megállapításáról;
93/2008. (VII. 24.) FVM rendelet a védett őshonos állatfajták genetikai fenntartásának rendjéről;
90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről;
91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól;
7/2007. (III. 22.) KvVM rendelet a magyarországi bioszféra-rezervátumokról;
21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről;
3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról;
292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól;
346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről;
16/2009. (X. 8.) KvVM rendelet a barlangok felszíni védőövezetének kijelöléséről;
297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről;
14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről;
134/2013. (XII. 29.) VM rendelet a nemzeti parkok területének övezetekbe való besorolásáról és az egyes övezetekre vonatkozó általános természetvédelmi előírásokról;
68/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági feladatainak meghatározásáról (hatályos 2016. dec. 31-ig);
71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről;
383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről;
408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről;
392/2017. (XII. 13.) Korm. rendelet a barlangok nyilvántartásáról.
További vonatkozó törvények
2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.);
2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabs.tv.);
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.);
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.).
Lásd még a TERMÉSZETHASZNÁLAT menüpont https://termeszetor.hu/cikkek/termeszethasznalat/,
valamint egyes aloldalak alatti jogszabályokat.
