KÁRTALANÍTÁS
A TERMÉSZETTEL ÖSSZEFÜGGŐ KÁRTALANÍTÁS, KÁRTÉRÍTÉS, KÁRVISELÉS
A természet általános védelmével és kiemelt oltalmával, a tulajdonjoggal és a gazdálkodással összefüggő – esetenként jelentős érdekellentéteket kiváltó – problémakör a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozás illetve tilalom, vagy a nem állami tulajdonú erdőben az erdőgazdálkodás jelentős közérdekű korlátozása miatt keletkező kár, a védett vadon élő állatok kártétele, valamint a vadászható vadon élő állatok (a vad) károkozása. A természet védelmével összefüggő jogsértéssel okozott kár megtérítése a polgári jogi felelősség körébe tartozik, hasonlóan a vadászható állat által okozott kár, a vadászati kár és a vadban okozott kár is. A menüpont alatti fejezetek fentiekkel összefüggő kártalanítás, kártérítés, kárviselés jogi szabályozását foglalják össze.
1. TERMÉSZETVÉDELMI KÁRTALANÍTÁS
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 72. §-ában foglaltak szerint a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos vagy a jogszerű használó tényleges kárát meg kell téríteni.
Kártalanítási igényt nem keletkeztet azonban védett természeti területen a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom, vagy ha a kár bekövetkeztét a tulajdonos vagy a jogszerű használó jogellenes magatartása eredményezte. Ugyancsak nem keletkeztet kártalanítási igényt, amennyiben a kár más forrásból vagy igénybe vett támogatásokból megtérül.
A kártalanítási igény jogalapjáról és mértékéről a természetvédelmi hatóság dönt, amely ellen nincs helye fellebbezésnek.
A kártalanítás mellett támogatásról is rendelkezik a Tvt. a 71. §-ában, amely szerint a védett természeti értékek és területek megőrzését állami támogatás nyújtásával, adókedvezmény biztosításával, a természetkímélő gazdálkodást segítő hitelrendszerrel is támogatni kell. Támogatást kell biztosítani különösen a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak és az élőhely kialakítást vagy rekonstrukciót végzőknek.
További, a támogatással, az ideiglenes védetté nyilvánítással, a szolgáltatási megállapodással összefüggő és más törvényi szabályozásokat lásd Tvt. 71., 72. és 72/A. §, a részletes végrehajtási rendeleti szabályozásokat pedig a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) Korm. rendeletben, továbbá a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól szóló 12/2005. (VI. 17.) KvVM rendeletben.
2. VÉDETT (ÉS AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL JELENTŐS) ÁLLATOK KÁRTÉTELE
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 74. §-a rendelkezik a védett állatfaj kártételével kapcsolatos törvényi szabályokról. A 74. § (1) és (2) bekezdése szerint védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodik, ha pedig a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság (a továbbiakban hatóság) hasonló célra irányuló intézkedését. Riasztási módszerek alkalmazása, illetve − kivételes esetben − a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.
A Tvt. 74. § (3) bekezdés alapján a hatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. A hatóság saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli, ha viszont a beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.
A Tvt. 74. § (4) bekezdése szabályozza a kártalanítás kérdését. A természetvédelmi hatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek, indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést, indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését.
A teljességhez hozzátartozik, hogy az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős egyes állatfajok vonatkozásában a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (a továbbiakban rendelet) 4/A. § (1) és (2) bekezdése a következőkről rendelkezik.
Közegészségügyi okból, továbbá a légiközlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében − amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért − a bütykös hattyú, a házi veréb, a kárókatona, a sárgalábú sirály, a sztyeppi sirály, a seregély és a hörcsög riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető. E fajok egyedei tekintetében a riasztás a védett természeti területeken kívül július 1. és február 28. között, a repülőtereken és biztonsági övezetükben pedig egész évben engedély nélkül végezhető.
A rendelet (3) – (4) bekezdése foglalkozik a kárókatona gyérítésének lehetőségeivel. A szabályozás szerint a kárókatona gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint a halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, védett természeti, illetve különleges madárvédelmi területen kívül, szeptember 1. és január 31. között, a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi, amelynek során tilos az ólomsörét használata.
A rendelet (5) bekezdése alapján a seregély gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén működő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot ellátó személy, kizárólag a szőlő- és gyümölcsültetvényekben, valamint csemegekukorica-táblákon, azok termésének megóvása, illetve az azokban keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, védett természeti illetve különleges madárvédelmi területeken kívül, augusztus 1. és október 31. között, a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi.
A rendelet (6) bekezdése előírja, hogy a vadászatra jogosult, a (3) bekezdés szerinti halászati őr és az (5) bekezdés szerinti hegyőr, valamint mezőőr a (3) és az (5) bekezdés szerinti gyérítést végző személyekről, a gyérítések helyéről, idejéről, módjáról, valamint az elejtett madarak számáról a tárgyidőszakot követően, február 28-ig köteles jelentést küldeni az illetékes természetvédelmi hatóságnak.
Végül a rendelet (7) bekezdésében foglaltak szerint a hörcsög gyérítését − a növénytermesztésben keletkezett károk mérséklése érdekében − védett természeti területen kívül, az ingatlan tulajdonosa, illetve jogszerű használója által megbízott személy engedély nélkül végezheti március 1-től május 31-ig Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén, amennyiben a lakott hörcsögkotorékok száma hektáronként meghaladja a kettőt.
3. POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉG A TERMÉSZET VÉDELMÉRE
A Tvt. 81. §-a szerint, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, hatósági előírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni. Az így okozott kár magában foglalja a tényleges vagyoni kárt, az elmaradt hasznot, a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget és a károsodásból eredő nem vagyoni kárt.
4. VADÁSZHATÓ ÁLLATOK (VAD) KÁROKOZÁSA, VADÁSZATI KÁR, VADBAN OKOZOTT KÁR
4.1. A vadkár
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. § (1) − (5) bekezdései a következőképpen rendelkeznek.
A vadászatra jogosult a Vtv.-ben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni. Vadkárnak minősül
▪ a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá
▪ az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben
okozott kár 10 %-ot (a vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló természetes önfenntartási értéket) meghaladó része.
A természetes önfenntartási érték tehát nem tekinthető vadkárnak, ha azonban a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.
A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetve akinek vadászterületéről a vad kiváltott.
4.2. A vadászható állat által okozott kár
A Vtv. 75/A. § (1) és (2) bekezdése szerint a vadászatra jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.
A vadászható állat által okozott kárért való felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Felelősség az állatok károkozásáért című LXXIV. Fejezetének 6:563. §-a foglalkozik a vadászható állat által okozott kárért való felelősséggel, a Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért című LXVIII. Fejezetének 6:535 – 6:539. §-ai pedig a veszélyes üzemi felelősséggel, a károsulti közrehatás szabályaival és a veszélyes üzemek találkozásával.
4.3. A kár megelőzése
A vadászatra jogosult a vad által okozott károk megelőzését szolgáló kötelességeit a Vtv. 78. §-a tartalmazza (pl. hivatalos kapcsolattartó a földhasználók számára, vadriasztás, *vadkárelhárító vadgazdálkodási berendezések elhelyezése, ideiglenes villanypásztor telepítése a földhasználóval közös üzemeltetéssel, elterelő etetés, vadkárelhárító vadászat, közúti, vasúti védelmi berendezések stb.). A Vtv. 79. §-a pedig a föld használójának a vadkárok megelőzését szolgáló kötelességeit szabályozza (pl. vadkárveszély esetén a vadászatra jogosult haladéktalan értesítése, területek ellenőrzése a kritikus időszakokban, közreműködés a vadkár megelőzésében és elhárításában, vadkár igény érvényesítése érdekében azt rendeletben megállapított határidőn belül a vadászatra jogosult felé írásban bejelenteni stb.).
*Megjegyzés: figyelembe kell venni a Tvt. 7. § (2) bekezdés a) pontjában, védett természeti területen pedig a Tvt. 35. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat is.
A Vtv. 80. §-a szerint a vadászati hatóság a károsult kérelmére, illetve az erdészeti vagy a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére, vagy hivatalból kötelezi a vadászatra jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy védőintézkedések megtételére. Ha a vadászatra jogosult a vadállomány-szabályozási kötelezettségének nem a határozatban meghatározott módon tesz eleget, a vadászati hatóság a vadászatra jogosult költségére határozatban hatósági vadászatot rendelhet el.
4.4. A vadkár pénzügyi fedezete
A Vtv. 81/B. § elrendeli, hogy a vadászatra jogosult a vadkárért fizetendő kártérítés fedezetének biztosítása érdekében elkülönített számlán pénzügyi alapot, vadkár alapot hoz létre, amelyről teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt egyezséggel vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított vadkár megtérítése érdekében teljesíthet kifizetést. Rendelkezik továbbá a 81/B. § a vadkár alapba történő befizetésről, amelynek igazolását november 15-ig megküldi a vadászati hatósághoz.
A vadászati hatóság a vadászatra jogosultat törli a nyilvántartásból, ha a vadkár alap képzését nem igazolja, vagy kártérítési kötelezettségének nem tesz eleget [Vtv. 81/B. § (5) bekezdés].
4.5. Vadászati kár, vadban okozott kár
A Vtv. 76. §-a szerint a vadászatra jogosult köteles a károsultnak megtéríteni a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben és a gyümölcsösben másnak okozott kárt (vadászati kár).
A Vtv. 77. §-a pedig arról rendelkezik, hogy aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a vadászatra jogosultat akadályozza a vadászati jog gyakorlásában, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni (vadban okozott kár, vad elpusztításával okozott kár).
4.6. A kár megállapítása
A kár (vadkár, vadászati kár, vadban okozott kár) megállapítását a Vtv. 81. § (1) – (8) bekezdései, valamint a 81/A. §-a szabályozzák, összefoglalva a következőként.
A kár megtérítése iránti igényt a kár bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított tizenöt napon belül írásban kell közölni a kárért felelős személlyel. Ha a károsult és a kárért felelős személy között a közléstől számított öt napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről, és a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, a károsult a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől öt napon belül írásban vagy szóban kérelmezheti a károsult és a kárért felelős személy közötti egyezség létrehozására irányuló kárfelmérési eljárás lefolytatását. A kár megállapítását a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő végezheti. A kár felmérését rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárfelmérési szabályok szerint a kirendeléstől számított öt napon belül kell lefolytatni. A jegyző a szakértői vadkárfelmérési jegyzőkönyvben foglaltak alapján egyezség létrehozását kísérli meg a felek között a kár megtérítésére vonatkozóan. Ha a felek között kötött egyezség megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, a jegyző az egyezséget határozatba foglalja és jóváhagyja. Ha a felek között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. A károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítését. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
5. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS JELENTŐS KÖZÉRDEKŰ KORLÁTOZÁSA MIATTI KÁRTALANÍTÁS
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 2017. évi módosítása alapján az állam, valamint az önkormányzat 100 %-os tulajdonában nem álló erdőben az erdőgazdálkodás jelentős közérdekű korlátozása esetén (pl. faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása, fafajcserés erdőfelújítás előírása, az erdőgazdálkodási tevékenység gyakorlásának öt évnél hosszabb idejű korlátozása) az erdőgazdálkodó az Evt. végrehajtási rendeletében meghatározott mértékű kártalanításra jogosult. A kártalanítás összegéből le kell vonni a más forrásokból igénybe vehető támogatások összegét. Nem jár kártalanítás, ha a korlátozást tulajdonosi vagy erdőgazdálkodói jogellenes magatartás eredményezte [Evt. 28/E. § (2) – (3) bekezdés].
Vonatkozó jogszabályok
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt. II. és III. Rész, valamint 72., 72/A. és 81. §);
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv. 75 – 81/B. §);
2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt. II. Fejezet 28/E. §);
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk. LXVIII. Fejezet és LXXIV. Fejezet);
276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról;
12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól;
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről [4/A. § (1) - (7) bekezdések];
79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény végrehajtásának szabályairól (vhr. 82 – 84. § és 19. számú melléklet).
