TULAJDONJOG
A TERMÉSZET, A TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A TERMÉSZETHASZNÁLAT TULAJDONI ALAPJAI
A természet helye a nemzeti vagyonban
Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon rendeltetése közfeladat ellátásának biztosítása.
A nemzeti vagyon lehet állami vagyon, önkormányzati vagyon (helyi önkormányzat) és további nemzeti vagyon.
Az állami vagyonon belül kincstári vagyont és üzleti vagyont, a helyi önkormányzati vagyonon belül pedig törzsvagyont és üzleti vagyont különböztetünk meg. További nemzeti vagyon például a légtér és a régészeti lelet.
A kincstári vagyoni körbe tartozik a kizárólagos állami tulajdonban álló vagyon (például barlangok, folyóvizek, természetes tavak stb.), a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon (ilyenek például a 100 %-os állami tulajdonú védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű, valamint 5 ha feletti gazdasági elsődleges rendeltetésű természetes, természetszerű és származék erdők, az erdészeti zártkörű részvénytársaságok), valamint a korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyon (pl. védett természeti érték, állami tulajdonú védett természeti terület, vad, hal, halgazdálkodási jog, többi állami erdő stb.). A kincstári vagyon része a Nemzeti Földalap, amelybe tartoznak például az állami tulajdonú rét, legelő (gyep), nádas, erdő, halastó és az azokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok.
A helyi önkormányzati törzsvagyonon belül megkülönböztetünk forgalomképtelen törzsvagyont, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyont (pl. önkormányzati parkok, vízek), nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyont, valamint korlátozottan forgalomképes törzsvagyont (pl. önkormányzati tulajdonú védett természeti terület, önkormányzati halgazdálkodási jog).
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon azt jelenti, hogy állami illetve helyi önkormányzati tulajdonban történő megőrzése hosszú távon indokolt.
Az állami vagyon felügyeletéért és az azzal való gazdálkodás szabályozásáért a nemzeti fejlesztési miniszter a felelős, a polgári jogviszony területén az államot a miniszter képviseli. Az állami tulajdonú termőföldek, természeti és védett természeti területek tulajdonosi joggyakorlója az agrárpoltikáért felelős miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján. Az állami tulajdonú védett természeti értékek tulajdonosi joggyakorlója – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányában – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNVZrt.). E téren azonban speciális szabályozások érvényesülnek, mert például egyes kérdésekben feladat- és hatásköre van a természetvédelmi hatóságnak, a természetvédelmi kezelő pedig a nemzeti park igazgatóságok szervezetrendszere.
Vonatkozó törvények:
2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról,
2010. évi LXXXVII. törvény a Nemzeti Földalapról,
2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról.
Szemléltető ábra
Nemzeti vagyon, a természet helye a nemzeti vagyonban (a számozott rövid jelölésben: Á = állami vagyon, Ö = helyi önkormányzati vagyon)
Tulajdonjogi rendelkezések – vonatkozó szabályozások
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) rendelkezik a védett természeti értékek és területek tulajdonjogáról és az azzal összefüggő természetvédelmi jogi szabályozásokról, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze (lásd Tvt. V. Részben Tulajdonjogi rendelkezések, 68. §, valamint Tvt. III. Rész).
1) Védett természeti értékek
Valamennyi barlang a törvény erejénél fogva (ex lege) védett természeti érték, kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen. A barlang vagyonkezelői joga a természetvédelmi kezelő nemzeti park igazgatóságot illeti meg.
A védett növényfaj egyede állami tulajdonban áll és korlátozottan forgalomképes. A védett növényfaj egyedének gyűjtéséhez, birtokban tartásához, adásvételéhez és cseréjéhez, kertekbe történő telepítéséhez, külföldre viteléhez, országba behozatalához, országon átszállításához, betelepítéséhez, termesztésbe vonásához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Fokozottan védett növényfaj esetén az engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. Az engedélyben rendelkezni kell a védett növényfaj tulajdonjogáról.
A védett állatfaj egyede állami tulajdonban áll és korlátozottan forgalomképes. A védett állatfaj állományának szabályozásához, egyedének gyűjtéséhez, elejtéséhez, befogásához, birtokban tartásához, szaporításához, preparálásához, adásvételéhez és cseréjéhez, külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, országon való átszállításához, betelepítéséhez, riasztási módszer alkalmazásához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Fokozottan védett állatfaj esetén az engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. Az engedélyben rendelkezni kell a védett állatfaj tulajdonjogáról.
A védett ásványi képződmény állami tulajdonban áll és korlátozottan forgalomképes. A védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez, forgalomba hozatalához, külföldre viteléhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Külföldre vitel esetén végleges engedély nem adható. Az engedélyben rendelkezni kell a védett ásványi képződmény tulajdonjogáról.
A korlátozottan forgalomképes védett természeti érték (növény- és állatfaj egyede, ásványi képződmény) tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amit a nemzeti park igazgatóság jogosult gyakorolni. Állami tulajdonban álló védett természeti érték elidegenítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha az természetvédelmi célokat vagy közérdeket szolgál, és az elidegenítéssel a természetvédelemért felelős miniszter egyetértett.
2) Védett természeti területek
A védett természeti területek korlátozottan forgalomképesek. Védett természeti terület tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amelyet a nemzeti park igazgatóság jogosult gyakorolni. Helyi jelentőségű védett természeti terület esetében – sorrendben a nemzeti park igazgatóságot követően – a települési önkormányzatot is megilleti az elővásárlási jog. Állami tulajdonban álló védett természeti terület elidegenítése – a miniszter egyetértésével legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő csere, vagy törvényben meghatározott más eset kivételével – nem lehetséges.
Az állami tulajdonú védett természeti területek a – kincstári vagyon részét képező – Nemzeti Földalapba tartoznak. A Nemzeti Földalap felett a magyar állam nevében a tulajdonosi jogokat az agrárpolitikáért felelős miniszter gyakorolja a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján.
Lásd még: 1995. évi XCIII. törvény a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról (Vszt.).
3) Natura 2000 területek
A védett természeti területen levő Natura 2000 területekre a védett természeti területre előírt fenti törvényi szabályozások, valamint a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területekkel együtt az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet előírásai vonatkoznak. A Natura 2000 területek természetvédelmi kezelője a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.
4) A természetvédelmi kezeléssel összefüggő tulajdonjogi szabályozások
Természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték és terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamit helyreállítását célzó valamennyi tevékenység [Tvt. 36. § (2) bekezdés].
Az országos jelentőségű védett természeti területek, a Natura 2000 területek és a védett természeti értékek természetvédelmi kezelője a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság, helyi jelentőségű védett természeti területeké pedig a települési önkormányzat, illetve a védetté nyilvánító önkormányzati rendeletben kijelölt szervezet.
A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni a természetvédelmi hatóságnak, nemzeti park igazgatóságnak, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szervnek a védett természeti érték és terület oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, különösen a védett természeti érték és terület megközelítését, bemutatását, őrzését, állapotának ellenőrzését, valamint hatósági, tájékoztató és eligazító táblák elhelyezését. A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni, hogy a természetvédelmi hatóság, nemzeti park igazgatóság, ill. a természetvédelmi kezelést ellátó szerv a természeti érték oltalma, tudományos megismerése érdekében ingatlanát időlegesen használja, arra használati jogot szerezzen, vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza. Az ezekkel a tevékenységekkel okozott tényleges kárt azonban meg kell téríteni (lásd Tvt. 41. §).
Valamennyi védett természeti területre – az ott tevékenységet folytatókra kötelező erejű – természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni, amelyet 10 évenként felül kell vizsgálni. A természetvédelmi kezelési tervet országos jelentőségű védett természeti területre a természetvédelemért felelős miniszter, helyi jelentőségű védett természeti területre az önkormányzat rendeletben állapítja meg (lásd Tvt. 36. §).
A védett természeti területekkel és értékekkel összefügő további természetvédelmi szabályokat, korlátozásokat és tilalmakat a Tvt. III. Részben a 31 – 51. §-ok, a támogatásokat és a kártalanításokat a Tvt. V. Részben a 71 – 72. §-ok határozzák meg.
— – —
A természeti értékekkel és a természeti haszonvételekkel összefüggő tulajdonjogi szabályozásokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény, illetve az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény állapítják meg, amit a további 5) – 6) fejezetek foglalnak össze.
5) Természeti értékek
A vad fogalma és tulajdonjoga
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:53. § [Tulajdonszerzés vadakon és halakon] (1) – (2) bekezdés szerint a vadak (a Ptk. a szaknyelveknek többes számban idegen „vadak” fogalmat alkalmazza) az állam tulajdonában vannak. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, akinek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek területéről a vad kiváltott, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.
A Magyarország területén vadon élő állatfajok közül a vadászható állatfajokkal kapcsolatos részletes törvényi szabályozásokkal a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) foglalkozik, melynek I. Fejezete rendelkezik a vad tulajdonjogáról.
A Vtv. 1. § (2) bekezdése szerint a vadgazdálkodásért felelős miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a Vtv. felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg a Magyarországon honos, előforduló, engedéllyel telepített, vagy átvonuló, természetvédelmi oltalom alatt nem álló nagyvadnak, illetve apróvadnak minősülő vadászható állatfajokat (a továbbiakban: vad).
A Vtv. a 9. § (1) – (4) bekezdéseiben a következőként rendelkezik.
A vad az állam tulajdonában van. A vad tulajdonjogának megszerzésére a Ptk. „A vadak és a halak tulajdonjogának megszerzése” fejezet szabályait (lásd fent) kell a Vtv.-ben foglalt eltérésekkel alkalmazni.
A vadászterületen elejtett, elfogott vad és trófeája, a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A más vadászterületről átváltott sebzett vad – a vadászatra jogosult hozzájárulásával – a sebzés helye szerinti jogosult tulajdonába kerül, ha – a vadászatra jogosult hozzájárulásával – utánkeresés során ejtik el vagy elhullottan fellelik.
A nem vadászterületen elhullott vad teteme, valamint a hullatott agancs annak a jogosultnak tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületéről a vad oda került. Kétség esetén tulajdonosnak a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell tekinteni.
A vadaskertben, a vadasparkban, illetve vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad – a vadaspark, illetve a vadfarm fenntartójával kötött eltérő megállapodás hiányában – a jogosult tulajdonában van. A nem vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad a vadfarm fenntartójának a tulajdona.
A hal és más hasznos víziállat tulajdonjoga
A Ptk. 5:53. § (1) és (3) bekezdései szerint a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak, a kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát pedig a halászati jog gyakorlására jogosult (a Ptk. helytelen fogalomhasználata, helyesen "a halgazdálkodási jog jogosultja") szerzi meg.
A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (Hhvtv.) kimondja, hogy Magyarország halgazdálkodási vízterületeinek halállománya nemzeti kincs, természeti érték és gazdasági erőforrás. A Hhvtv. alkalmazásában hal a halak, illetve a körszájúak csoportjába tartozó állatfaj, valamint ezek egyedfejlődési alakjai [2. § 5) pont], halállomány pedig a halak és más hasznos víziállatok összessége [2. § 8) pont].
A Hhvtv. 6. § (1) – (2) bekezdései szerint Magyarország halgazdálkodási vízterületein élő halállomány (ha a törvény másként nem rendelkezik) az állam tulajdonát képezi.
Az Hhvtv. alapján az állam tulajdonát képező halak és más hasznos víziállatok a jogszerű kifogásukkal vagy elhullásukkal kerülnek a halgazdálkodásra jogosult tulajdonába. A hal kifogására az adott halgazdálkodási vízterületen halgazdálkodásra jogosult, vagy az általa feljogosított, halfogásra jogosító okmányokkal rendelkező személy (feljogosított személy) jogosult. A feljogosított személy a jogszerű kifogással és a fogási naplóban való rögzítéssel szerzi meg a hal tulajdonjogát. A jogosulatlanul kifogott hal, valamint más hasznos víziállat a halgazdálkodásra jogosult tulajdonába kerül, ha a vízbe élve már nem helyezhető vissza.
A Hhvtv. 21. § (3) alapján a haltermelési létesítményben tartott halállományok a termelési folyamat ideje alatt az üzemeltető tulajdonát képezik.
Megjegyzések
A vad és a hal fogalmát illető megközelítés a Vtv.- ben és a Hhvtv.-ben eltérő. A Vtv. "vad" fogalma ugyanis kizárólag a vadászható állatfajokat, illetve azok egyedeit jelenti. A Hhvtv. hal alatt érti a halak, illetve a körszájúak csoportjába tartozó állatfajokat, halállomány alatt pedig a halak és más hasznos víziállatok összességét. A "halak és más hasznos víziállatok" fogalma így nem csak a kifogható fajokra terjed ki, hanem a nem fogható és a védett fajokra is azzal, hogy utóbbiak kifogását a Hhvtv. tiltja. A halak rendszertani egység (osztály), ezért is egyértelmű a fogalom a Ptk.-ban és a Hhvtv.-ben is. A vad, vadak azonban nem rendszertani egység, és a fogalmat a Ptk. külön nem határozza meg. A törvény indokolása alapján értelmezve a vadak a vadon élő állatfajokat jelentheti, amelyeknek azonban csak 0,07 %-a ejthető el [lásd 5:53. § (2) bek.], így az értelmezés kétséges annál is inkább, mert például a rovarvilágra a vadak megnevezés nem is találó. Ha viszont a Ptk. vadak fogalma a Vtv. szerinti vad fogalmat jelenti, akkor a vadon élő nem védett állatfajok (az összes faj több mint 97 %-a) tulajdonjoga a vadászható vadon és a halakon kívül nem rendezett. E tekintetben a Ptk. pontosító módosítása szükséges.
A vadon élő növények tulajdonjoga
Az adott földterületen lévő természeti értékek közül a vadon élő (termő) nem védett növények (fák, cserjék, gyógynövények, vadvirág, más lágyszárú növények) a tulajdonjogot illetően osztják a földterület sorsát.
A Ptk. 5:15. § [Alkotórész] szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
A Ptk. 5:17 § [Az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelme] azonban korlátoz: (1) Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed. (2) Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki.
A Ptk. 5:51 § [Tulajdonszerzés a növedéken] alapján a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé, kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) alkalmazásában a 4. § alapján természeti erőforrás a – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői; környezeti elem pedig a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői. Ilyen értelmezés alapján a Ptk. 5.17. § (2) bekezdését alapul véve az ingatlanon fennálló tulajdonjog nem terjedne ki a természeti erőforrásokra, azon belül az élővilágra és annak részét képező vadon élő növényzetre sem.
Előfordul azonban, hogy az egyes ágazati törvények ugyanarra a fogalomra vonatkozóan más-más értelmezést alakítanak ki. Függetlenül attól, hogy a Kt. az élővilágot is természeti erőforrásnak tekinti, nem igaz ez a Ptk.-ra, ami következik a Ptk. 5:17. § (1) bekezdéséből, illetve még inkább a Ptk. 5:51. §-ából.
Speciális, sajátos szabályozás érvényesül az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) alapján erdőben, ahol az erdei haszonvételeket, többek között a fakitermelést, a gomba, vadgyümölcs, virág, gyógynövény gyűjtését stb. az Evt.-ben meghatározott feltételekkel az erdőgazdálkodó gyakorolhatja, illetve az Evt. szerinti egyes erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni. (Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett jogszerű használó.) A sajátosságot az jelenti, hogy állami erdőben az Evt. korlátozza az erdei haszonvételi erdőgazdálkodói jogot a 69. § (7) bekezdéssel, amely szerint az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását.
6) Vagyoni értékű jogok
A természeti haszonvételeket alapozzák meg egyes vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos szabályozások.
A vadászati jog – mint vagyoni értékű jog – a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület (vízfelület esetén a meder) tulajdonosát illeti meg. A vadászati jog haszonbérbe adható. Lásd Vtv. 3 – 7. §.
A halgazdálkodási jog, mint vagyoni értékű jog a halgazdálkodási vízterületeken az államot, vagy – ha az ingatlan, amelyen a halgazdálkodási vízterület fekszik, a folyó mentett oldalán helyezkedik el és az önkormányzat többségi tulajdonában áll – az önkormányzatot illeti meg. Ha az önkormányzat nem kíván élni a halgazdálkodási jogával, arról az állam javára mondhat le. Az államot megillető halgazdálkodási jog átengedhető különleges rendeltetésű halgazdálkodási vízterületek esetén vagyonkezelési szerződéssel költségvetési szerv, vagy az állam 100 %-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet részére (vagyonkezelésbe adás), továbbá haszonbérleti szerződéssel természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére (haszonbérbe adás). A halgazdálkodási joggal kapcsolatos jogokat az állam nevében a halgazdálkodásért felelős miniszter gyakorolja. Részleteket lásd Hhvtv. 22 – 24. §.
Az állami tulajdonú földterületekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok a Nemzeti Földalap részét képezik.
7) Erdők tulajdonviszonyai (2015)
A teljesség kedvéért néhány alapvető információ a hazai erdőkről. Összes erdőterületünk 1.940.720 ha. Erdeink 56,1 %-a állami tulajdonú, 42,8 %-a magántulajdon, 1,1 %-a pedig közösségi tulajdon.
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként meghatározott védelmi és közjólétű elsődleges rendeltetésű állami tulajdonú erdő, valamint a gazdasági elsődleges rendeltetésű természetes, természetszerű és származék erdő természetességi állapotú, állami tulajdonú, 5 ha-nál nagyobb kiterjedésű erdő a kincstári vagyon részét képezi. Az állam 100 %-os tulajdonában álló többi erdő a kincstári vagyon részét képezi, és korlátozottan forgalomképes (Evt. 8. §).
Az összes erdőterület 22 %-a természetes és természetszerű erdő, 30,9 %-a származék erdő, 7 %-a átmeneti erdő, 33,8 %-a kultúrerdő, 6,3 %-a pedig faültetvény. A magántulajdonú erdőkre az utóbbiak, az állami tulajdonra pedig inkább az előbbiek a jellemzőek.
Az erdő szerves alkotórészei a faállomány mellett többek között a cserjék, a lágyszárú növények és a gombák is, amelyek a tulajdonjogot illetően osztják az erdőterület sorsát, és tárgyai lehetnek az erdei haszonvételeknek. Amint azt az 5) Természeti értékek című fenti fejezet a Vadon élő növények tulajdonjoga cím alatt tartalmazza: az erdei haszonvételeket az erdőgazdálkodó gyakorolhatja az Evt.-ben meghatározott feltételekkel, egyes erdei haszonvételek gyakorlásának a feltételeit pedig az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni, állami erdőben azonban köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését.
Feladatok
Mit értünk a következő fogalmakon a törvényekben, és az hogyan indokolható?
► vadak, vad – Ptk. és Vtv. alkalmazásában
► halak – Ptk. és Hhvtv. alkalmazásában
► természeti erőforrás – Ptk. és Kt. alkalmazásában
Vonatkozó törvények:
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.);
2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);
2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.);
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) ÖTÖDIK KÖNYV.
