Dr.Temesi Géza: TERMÉSZETVÉDELMI JOGI ÉS IGAZGATÁSI ISMERETEK

GOMBASZEZON – GOMBAGYŰJTÉS

A vadon termő gomba nem uratlan, nem gazdátlan természeti érték, nem közös állampolgári tulajdon, nem is a természet ajándéka a rátaláló számára, hanem az alapvető szabály szerint a terület tulajdonosáé, illetve – ilyen vonatkozásban a tulajdonost megjelenítő – vagyonkezelőé, haszonbérlőé, gazdálkodóé. Hasonló a helyzet egyébként a vadon termő növényekkel, vadgyümölccsel, gyógynövénnyel és virággal is. A védett gomba- és növényfaj egyede pedig állami tulajdont képez és korlátozottan forgalomképes.

A tapasztalható tájékozatlanságot, tévhiteket ebben a vonatkozásban a média, valamint a gombavizsgálás intézménye sem igazán orvosolják. Nagyon ritkán hangzik el ugyanis a sajtóban, még ritkábban olvasható, hogy nem csak a gombamérgezés miatt fontos az odafigyelés, hanem a tulajdonjog miatt is. A gomba-szakellenőri gombavizsgálás megtörténte pedig azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van, ha a gomba nem mérgező.

A hatályos jogszabályok alapján a nem védett vadon termő gomba gyűjtéséhez is a terület tulajdonosának (vagyonkezelőjének, haszonvételi joggyakorlójának) a hozzájárulása szükséges, ami a gazdálkodásra vonatkozó szabályozásoknak megfelelő értékesítést jelenthet.

Az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben azonban (kivételként) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 69. § (7) bekezdése és végrehajtási rendelete [61/2017. (XII. 21.) FM rendelet 42. §] lehetővé teszi az erdő látogatója számára az egyéni szükségletre történő gombagyűjtést 2 kg/fő/nap maximális mennyiségig, de az így gyűjtött gomba kereskedelmi forgalomba nem hozható. A kivételt az jelenti, hogy az Evt. korlátozza az állami tulajdonosi (vagyonkezelői) jogokat a 69. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezésével, amelynek alapján ha jogszabály másként nem rendelkezik*, a vagyonkezelő erdőgazdálkodó állami erdőben köteles tűrni a fentiek szerinti gombagyűjtést.

Állami erdőben a 2 kg/fő/nap feletti mennyiségű és a kereskedelmi (árusítási) célú gyűjtéshez, az állam 100 %-os tulajdonában nem álló erdőben pedig bármilyen mennyiségű gyűjtéshez az erdőgazdálkodó, illetve a haszonvételi joggyakorló előzetes írásbeli hozzájárulása kell. *Védett természeti területen a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. §-a szerint a gyűjtés természetvédelmi hatósági engedélyhez kötött, ami alól meghatározott feltételekhez kötve a természetvédelmi kezelési terv adhat mentesítést. A földalatti gombafajok gyűjtését az Evt. 76/A. és 76/B. §-ai (2017. évi törvénymódosítás) és külön jogszabály [24/2012. (III. 19.) VM rendelet] még további feltételekhez és erdőgazdálkodói hozzájáruláshoz köti, az erdészeti hatósághoz pedig korlátozó, tiltó, nyilvántartó hatásköröket rendel. A védett gombák gyűjtéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges nem védett természeti területen is.

A jogszabályok nem ismerete nem mentesít a felelősség és jogkövetkezmény alól: erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása, tulajdon elleni szabálysértés,  vagy akár vagyon elleni bűncselekmény, természetkárosítás bűncselekménye és más jogsértés is lehet a természeti értékek gyűjtéséből. Védett természeti területen, illetve védett fajok esetében a Tvt. 80. §-ának megfelelően természetvédelmi bírság kiszabására irányuló közigazgatási hatósági eljárás indul. A földterület-tulajdonosoknak (vagyonkezelőknek) élniük kell tulajdonosi (haszonvételi) jogaikkal, a hatáskörrel rendelkező illetékes szerveknek, hatóságoknak, őrzési feladatokat ellátó rendészeti személyeknek pedig kötelességük a jogszabályok alkalmazása, érvényesítése. 

A MEDVEHAGYMÁRÓL

A medvehagyma (Allium ursinum) neve onnan ered, hogy a barna medvék előszeretettel fogyasztják, de a vaddisznók is kedvelik. Évelő hagymás szubatlanti növény, amely április – májusban virágzik és nyár elején a föld feletti része már elpusztul. A félnedves termőhelyek bükköseiben, gyertyános-tölgyeseiben fordul elő tömegesen főleg a Dunántúlon (Bakony, Gerecse, Vértes, Mecsek, Zselic), jellemzően védett természeti területeken (lásd képgaléria: medvehagymás erdő). Jellemzője az erősen fokhagyma illat (vadfokhagyma), ami megkülönbözteti a vele összetéveszthető és erősen mérgező májusi gyöngyvirágtól és őszi kikericstől, bár az utóbbinak alapvetően más a termőhelye. A medvehagyma ízesítő és gyógynövény, sokféle kedvező, vértisztító hatással. Fogyasztását a sajtó, a gasztronómia és a turizmus is reklámozza, természetbeni gyűjtésével kapcsolatban azonban a teljes körű tájékoztatás nem ritkán elmarad.

Mint minden nem védett vadon termő növény, a medvehagyma tulajdonjoga is a földterület tulajdonjogához kötődik. Az erdőben termő medvehagyma tulajdonosa így az erdőterület tulajdonosa, vagyonkezelője, erdőgazdálkodója. Állami erdőben azonban az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 69. § (7) bekezdése korlátozza az állami vagyonkezelő (erdőgazdálkodó) erdei haszonvételi jogát azzal a szabályozással, hogy az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletre történő gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését. A gyűjthető mennyiséget végrehajtási rendelet [61/2017. (XII. 21.) FM rendelet 42. §] határozza meg legfeljebb 2 kg/fő/nap mennyiségben, ami azonban nem hozható kereskedelmi forgalomba. Nem állami erdőben bármilyen mennyiségű, állami erdőben pedig a 2 kg/fő/nap feletti mennyiségű, és az árusítási célú gyűjtéshez az erdőgazdálkodó illetve a haszonvételi joggyakorló előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges, természetesen értékesítési joggal.

Természetvédelmi törvényi szabályozás, hogy védett természeti területen a gyűjtéshez a természetvédelmi hatóság külön engedélye kell, ami alól felmentést meghatározott feltételekkel a természetvédelmi kezelési terv adhat (lásd 1996. évi LIII. törvény 38. §). Védett természeti területen tehát a természetvédelmi hatósági engedély birtokában lehet beszerezni az erdőgazdálkodói hozzájárulást a gyűjtéshez.

A medvehagyma (és több más vadon élő gyógynövény, vadvirág) is gyakori (jogkövetkezmény nélküli) tárgya az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának, a tulajdon elleni szabálysértésnek vagy a vagyon elleni bűncselekménynek (a lopásnak), a jogellenes forgalmazásnak és a közterületi, nem ritkán a piaci jogellenes [vagy csaláson alapuló (Btk. 373. §)] árusításnak is. Virágzásának időszakában az illegális gyűjtés sok kárt okoz a természetben, főleg a védett természeti területeken (szemetelés, taposás, zavarás stb.), összetévesztése az említett növényekkel pedig súlyos, akár halálos mérgezést okozhat. A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtés jogkövetkezménye a természetvédelmi hatóság által kiszabott közigazgatási bírság, a természetvédelmi bírság is.

A medvehagymás élőhelyek őrzése a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, valamint – különösen védett természeti területen – a természetvédelmi őrök feladata. Jogellenes forgalmazásának megakadályozása a közterület-felügyelet (önkormányzati rendészet), a rendőrség és a természetvédelmi őrszolgálat feladatkörét egyaránt érinti.  

AZ ÁFONYÁKRÓL

A vadgyümölcs és gyógynövény gyűjtés szabályozására jó oktatási példaként szolgálhatnak az áfonyák azért, mert köztük vannak védett fajok is, de esetükben a 13/2001. (V. 9.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete a teljes növényre, illetve az egyedre* vonatkozó védettség alól bizonyos kivételeket tesz.

Az áfonya (Vaccinium) örökzöld vagy lombhullató, félcserje vagy cserje nemzetségnek számos alnemzetsége, fajcsoportja van, és Földünkön több száz faja él (a fajokon belül különböző alfajokkal és alakokkal, és sok nemesített fajtát is termesztenek). A hazai flórában előforduló három faj (fekete áfonya, vörös áfonya, tőzegáfonya) közül a vörös és a tőzegáfonya áll természetvédelmi oltalom alatt, mindkét faj védett, 10.000 Ft/egyed pénzben kifejezett értékkel [az egyed fogalmát lásd Tvt. 4. § p) pont és Btk. 242. § (4) bekezdés*]. A védelem alól kivétel a tőzegáfonya esetében a gyógyászati célra feldolgozott származéka, a vörös áfonya esetében pedig a gyümölcse, valamint a gyógyászati és élelmezési célra feldolgozott származéka.

A védett természeti érték állami tulajdon, korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyonnak minősül. A Tvt. 42. § (3) bekezdése szerint a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez, egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez stb. A védett növényfajokra vonatkozó szabályozáshoz hasonló az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajokra vonatkozó szabályozás is a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4. §-ának megfelelően.

A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) hazánkban kisebb állományokban előforduló lombhullató törpecserje. Finom ízű gyümölcstermésének és leveleinek számos gyógyhatása van, termése például a szemre, a látásra fejt ki kedvező hatást (antocián), szárítva lázcsillapító is, szintén gyógyhatású levele kellemes ízű tea készítésére alkalmas. A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) országunkban ugyancsak előforduló, kétszer virágzó – termő örökzöld törpecserje. Termésének és levelének sokféle aktív hatóanyaga van, termése antioxidánsokban gazdag, a leveléből készült főzete vértisztító és vízhajtó is. A tőzegmohalápokon előforduló szintén örökzöld tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) elheverő törpecserje gyümölcse magas C-vitamin tartalmú, és gyógyhatású a gyomorra, az emésztőrendszerre, az érrendszerre, a vesére (vesekő ellen is) és más szervekre.

Vadon termő fekete áfonya és a védett áfonyák védelem alá nem tartozó része esetében a gyűjtés területtulajdonosi (vagyonkezelői, haszonvételi joggyakorlói) hozzájárulással jogszerű, amely hozzájárulás feltételekhez kötése és az értékesítés tulajdonosi (vagyonkezelői) jog, kivéve állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az egyéni szükséglet mértékéig történő gyűjtést az előző írásokban foglaltaknak megfelelően. A vörös áfonya védelem alá nem tartozó gyümölcsének, illetve a gyógyászati és élelmezési célra feldolgozott származékának a gyűjtéséhez, a tőzegáfonya gyógyászati célú származékának a gyűjtéséhez, valamint a fekete áfonya gyűjtéséhez természetvédelmi hatósági engedély tehát nem szükséges.

A fenti kivételektől eltekintve a két védett áfonyafaj egyedeinek gyűjtése, valamint mindhárom áfonyafaj esetében a védett természeti területen való gyűjtés természetvédelmi hatósági engedély köteles.  

*egyed = élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, továbbá az azokból készült vagy azokból származó összetevőt tartalmazó termék vagy készítmény.

ÖSSZEFOGLALÁS

A fentiekben ismertetett gyűjtési szabályozások a következőkben foglalhatók össze.

►A vadon élő nem védett növények, gombák a földterület tulajdonosának a tulajdonát képezik, ezért a tulajdonosi (vagyonkezelői, haszonbérlői) hozzájárulás nélküli gyűjtés az elsajátított értéktől függően kimeríti a tulajdon elleni szabálysértést (illetve erdőben az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlását), vagy akár a vagyon elleni bűncselekményt.

►Erdőben a gomba, vadgyümölcs, virág, illetve gyógynövény gyűjtése erdei haszonvételnek minősülnek (hasonlóan az erdei forrásvíz hasznosítása is), az erdei haszonvételeket pedig a 2009. évi XXXVII. törvényben (Evt.) meghatározott feltételekkel az erdőgazdálkodó gyakorolhatja, illetve az erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni.

►Fentiek alól kivétel az állami erdő (az állam 100 %-os tulajdonában álló erdő), ahol egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjthető (és forrásvíz elhordható), mert az Evt. 69. § (7) bekezdése a gyűjtés (forrásvíz elhordás) tűrésére kötelezi az állami erdőgazdálkodót.

►Az egyéni szükséglet mértékét jogszabály (Evt. végrehajtási rendelete) legfeljebb 2 kg/fő/nap mennyiségben határozza meg azzal, hogy az így gyűjtött mennyiség kereskedelmi forgalomba nem hozható (ennek a mennyiségnek a csökkentése volna szükséges).

►Állami erdőben az egyéni szükséglet feletti mennyiségű, az állam 100 %-os tulajdonában nem álló erdőben és más területen bármilyen mennyiségű gyűjtéshez a tulajdonos, vagyonkezelő (erdőben az erdőgazdálkodó, illetve haszonvételi joggyakorló) írásbeli hozzájárulása szükséges a gazdálkodására vonatkozó szabályozásoknak megfelelő értékesítéssel.

►Védett természeti területen a nem védett növény- és gombafajok egyedeinek gyűjtéséhez elsőként a természetvédelmi hatóság engedélye kell [Tvt. 38. § (1) a)], amely engedély birtokában lehet  a tulajdonosi hozzájárulást is beszerezni. A Tvt. 38. § (4) bekezdés kivételt tesz lehetővé annyiban, hogy a természetvédelmi  kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatható gyűjtés feltételeit, amelyek teljesítése a hatósági engedély beszerzése alól mentesít. Amennyiben ez az eset áll fenn, úgy a természetvédelmi feltételeket betartva adhat a tulajdonos (vagyonkezelő, jogszerű használó) hozzájárulást a gyűjtéshez, illetve lehet szó állami erdőben az egyéni szükségletre történő szabad gyűjtésről.

►Az egyéni szükségletre történő szabad gyűjtési lehetőség így a védett és az állami erdők országos arányából számítva összes hazai erdeinknek alig egyharmadán adott, mert a többi erdő védett természeti területen levő, vagy magántulajdonú erdő.

►A védett növény- és gombafajok egyedei állami tulajdont képeznek, gyűjtésük védett és nem védett természeti területen egyaránt a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött [Tvt. 42. § (3)].

A természeti értékek (erdei termékek, természeti javak) gyakran elkövetési tárgyai a lopásnak, azaz tulajdon elleni szabálysértésnek [Szabstv. 177. § (1)] vagy vagyon elleni bűncselekménynek [Btk. 370. § (1)], az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának [Szabstv. 243. § (1)], a jogellenes forgalmazásnak és az illegális árusításnak is. A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtésnek, illetve a védett növény- és gombafajok egyedei engedély nélküli gyűjtésének jogkövetkezménye a természetvédelmi hatóság által kiszabott közigazgatási bírság, a természetvédelmi bírság is.

Szabálysértési vagy büntető eljárás és kártérítés lehet a jogkövetkezmény a természet védelmével összefüggő különböző szabálysértések, illetve a természetkárosítás bűncselekménye (Btk. 242., 243. §), valamint a tulajdon elleni jogsértések esetén. Fontos szabály a Szabs.tv. 2. § (4) bekezdése szerint, hogy nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. 

Lásd még https://termeszetor.hu/cikkek/hirek--ujsagok/ alatt a vonatkozó 2015. novemberi cikket, valamint

https://termeszetor.hu/cikkek/jogsertesek/ !

(Fotók: Wikipédia)

GYŰJTÉS – HA VÉDETT A TERÜLET VAGY A TERMÉSZETI ÉRTÉK

Indokolatlan negatív vélemények vannak természetvédelmi körökben is a védett természeti területen történő gyűjtés törvényi szabályozásáról, a gyakorlat pedig ezért is nem ritkán törvénysértő. A probléma oka egyebek mellett az ismerethiány, illetve a nem kellő szakismeret. Az alábbiak ezért részletesen tartalmazzák a vonatkozó jogi szabályozásokat – nem csak a növényekre, gombákra, hanem a védett ásványi képződményekre is –, amelyek helyesek és időtállók, csupán alkalmazni kell, mert a hatályos jog kötelez!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdése szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között gyűjtés végzéséhez. A természetben sok mindent lehet gyűjteni, és gyűjtenek is, például gyógynövényt, vadgyümölcsöt, gombát, elhalt fekvő fát és gallyat, tobozt, díszítőlombot, virágot, ásványi képződményt stb. Az ilyen gyűjtés egyrészt sértheti a tulajdonjogot, mert tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélkül tulajdon elleni szabálysértés (erdőben erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának szabálysértése) vagy vagyon elleni bűncselekmény áll fenn. A természet védelmét illetően pedig védett természeti területen sértheti a természetvédelmi célokat és érdekeket, vagy bizonyos feltételekkel és keretek között összeegyeztethető lehet a természet kiemelt oltalmával is.

A 38. § (4) bekezdése megállapítja, hogy a természetvédelmi kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatható tevékenységeknek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése az (1) bekezdésben meghatározott engedély beszerzése alól mentesít. Ebből következik, hogy amennyiben a védett természeti terület természetvédelmi célkitűzéseit, stratégiáit, az élőhelyek kezelésének érdekeit, a fajok védelmét stb. nem sérti a meghatározott feltételekkel folytatott gyűjtés, úgy azt a kezelési terv tartalmazhatja, ami mentesítést jelent a hatósági engedélykötelezettség alól.

A természetvédelmi kezelési tervek és tíz évenkénti felülvizsgálatuk előkészítése a nemzeti park igazgatóságok feladata, ugyanúgy, ahogy a jogalkalmazás és a természetvédelmi őrzés is. Helyes tehát a törvényi szabályozás, feladat a végrehajtás. Annál inkább így van ez, és annál kevésbe lehet ezen a téren probléma, mert a Tvt. 1997-től ezekkel az előírásokkal hatályos, azóta pedig több (tízéves) felülvizsgálat keretében mód volt a megfelelő kezelési terv előkészítésére, módosítására.

Hogyan szabályozhat a természetvédelmi kezelési terv, milyen feltételeket határozhat meg?

Minta lehet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 68. §-a, amely meghatározza az erdei haszonvételeket, melyek gyakorlására egyébként az erdőgazdálkodó jogosult. Az Evt. 2017. évi módosítása az erdei haszonvételek körét bővítette az erdei forrásvíz hasznosításával, valamint az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosításával.

A 69. § (7) bekezdése pedig úgy szabályoz, hogy az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását. Azért kell mindezt törvényben így szabályozni, mert a tulajdonosi jogot, tulajdonjogot (amit az erdőgazdálkodó gyakorol) csak törvényben lehet korlátozni. A gomba, vadgyümölcs, gyógynövény, forrásvíz tulajdonjoga ugyanis a terület tulajdonjogához kötött. Minden ezzel ellentétes hír, gyűjtögetésre biztatgatás tehát törvényellenes és jogsértő. A területhez kötött tulajdonjogot csak erősíti, és azzal összhangban van az erdei haszonvételek gyakorlásának erdőtörvényi szabályozása.

A természetvédelmi kezelési terv védett erdőterületre például előírhatja azt a feltételt, hogy a gyűjtés az erdőtörvénynek és végrehajtási rendeletének megfelelő mértékben, egyéni szükségletre megengedett. Amennyiben pedig így szabályoz, akkor az ilyen keretek között mentesít a természetvédelmi hatósági engedély beszerzése alól. Ilyen esetben állami tulajdonú védett erdőterületen az egyéni szükséglet mértékéig szabad gyűjteni, magántulajdonú védett erdőben pedig az erdőgazdálkodó dönti el, hogy már az ilyen mennyiség gyűjtését is korlátozza, vagy árhoz köti. Az egyéni szükséglet feletti mennyiség gyűjtéséhez azonban újra belépne a természetvédelmi hatósági engedélyhez kötöttség, amely birtokában lehet szó a tulajdonosi hozzájárulásról.

A védett növényfaj egyede, valamint a védett ásványi képződmény a Tvt. 68. § (2) bekezdése szerint állami tulajdonban áll. A védett növény és gomba tehát már nem a terület tulajdonosának a tulajdonát képezi, hanem a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben meghatározott pénzben kifejezett (természetvédelmi) értékkel állami tulajdon. Védett gomba, védett növény gyűjtése pedig védett természeti területen és kiemelt oltalom alatt nem álló területen egyaránt a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. A Tvt. 42. § (3) bekezdése szerint ugyanis a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a védett növényfaj egyedének, virágának, termésének gyűjtéséhez stb., ami a (7) bekezdés szerint fokozottan védett faj esetén csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A teljességhez hozzátartozik még, hogy a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet egyes fajok esetében a teljes növényre, illetve egyedre vonatkozó védettség alól bizonyos kivételeket tesz (pl. tőzegáfonya, vörös áfonya). A KöM rendelet 4. § (4) bekezdése alapján az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajokra (pl. hóvirág) – néhány, a (6) bekezdésben foglalt kivétellel  – a védett fajokra vonatkozó fenti szabályozásokat kell alkalmazni. A fenti képen az 1993 óta fokozottan védett csikófark látható, amelyet egyes internetes tartalmak mint gyógynövényt reklámoznak negyedszázad elteltével is.

A védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez a Tvt. 52. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtésnek és a védett vagy fokozottan védett természeti érték engedély nélküli gyűjtésének jogkövetkezménye a Tvt. 80. § (1) bekezdés e) pontja alapján a természetvédelmi bírság. Emellett a fokozottan védett, és 100.000 Ft együttes összegű természetvédelmi értékhatár felett a védett természeti érték jogellenes megszerzése kimeríti a Btk. 242. § (1) bekezdésében foglalt természetkárosítás bűncselekményét.

Befejezésül még egy kiegészítő magyarázat: az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás védetté nyilvánító eljárással védetté nyilvánított védett természeti területen kívül is kiemelt oltalom alatt áll azáltal, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege) természeti emléknek (ex lege védett természeti területnek) minősül [lásd: Tvt. 23. § (2), (3) b) és 28. § (5)].

Megjegyzések

A Tvt. 4. § p) pontja alapján egyed (példány): élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A példányra vonatkozó pénzben kifejezett értékek gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A Btk. alkalmazásában élő szervezet egyede: az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet 1. §-a értelmében az ásványok védettsége a rendelet mellékletében meghatározott nevű és kémiai összetételű ásványoknak az ott meghatározott méretet elérő vagy azt meghaladó minden példányára kiterjed, amely hazai lelőhelyen található vagy onnan származik. A rendelet alkalmazása szempontjából pedig példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede, vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Vonatkozó alapvető jogszabályok:

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

81/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a közvetlen lakossági fogyasztásra szánt hagyományos gyógynövény-drogokról és azok kiskereskedelemben szokásos kiszerelési egységeiről;

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról;

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántarási rendszerről (Szabs.tv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.);

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.);

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről; 

107/2011. (XI. 10.) VM rendelet az étkezési célra forgalomba kerülő vadon termett gombák gyűjtéséről, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról;

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról.