Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ökológiai kultúra

ÖKOLÓGIAI KULTÚRA (ÖKOKULTÚRA)

A kultúra fogalmának meghatározására többféle megközelítés és elmélet létezik. Az egyik hagyományos értelmezés szerint a kultúra a társadalom minősége, míg a mikrokultúra az ember (egyén, személy) által elsajátított (képviselt) szubjektív kultúra, ami más értelmezésben az emberminőség. Utóbbi összetevői az ember (egyén, személy) ismeret/tapasztalat-, viselkedés- és normarendszere. Ezek elsajátítása többek között a kommunikáció segítségével történik, tehát a kommunikáció a kultúra hordozója (a weboldal is ennek a kommunikációnak az eszköze). A továbbiak a kultúra fogalmát a mikrokultúrára szűkítik.

Ebben az értelemben a kultúra az emberek (egyének, személyek) ismereteken alapuló hagyományainak és szokásainak az összessége, mindazon ismeretek, értékek, hiedelmek (hitek) beidegződése, és az azon alapuló viselkedési modellek, hagyományok és szokások, amelyeket a társadalmi közegben a szocializáció folyamán elsajátítanak.

Az ökológiai kultúra, röviden ökokultúra a környezethez, azon belül a természeti környezethez való viszonyulási kultúra, vagyis a természettel kapcsolatos ismeretek, értékrend, hiedelmek beidegződése, és az azon alapuló viszonyulásoknak, érzelmi kötődésnek, hagyományoknak, viselkedésnek és szokásoknak az összessége.

A természettel kapcsolatos ismeretek természetvédelmi szakmai, jogszabályi és helyi ismereteket egyaránt jelentenek. Szakmai és helyi (terepi) ismeretek a természet és értékeinek megismeréséhez szükségesek, a jogi ismeretek pedig azért is, mert az ismerethiány nem mentesít a jogi felelősség, jogszabálysértés esetén a jogkövetkezmény alól.

A természettel és védelmével összefüggő pozitív beállítódás fejlesztése érdekében – szójátékkal élve az emberi természetre szükséges pedagógiai hatást gyakorolni. Az ismeretek terjesztése, a természettudatos beállítódás, viszonyulás fejlesztése egyaránt pedagógiai és oktatási feladat. Az erdészetben létező fogalom az erdőpedagógia, amely az erdővel kapcsolatos ismeretek terjesztését és az erdőtudatos magatartás kialakítását célozza.

Az ökokultúra a fenntartható fejlődés társadalmi pillérének része. 

Hogyan viszonyul az ember (egyén, személy) a természethez?

A kulturált emberek természethez való viszonyulására alapvetően a felelős magatartás, a természetvédő aktivitás, a védett óvása, a tulajdon tiszteletben tartása jellemző. Sajnos azonban gyakran találkozhatunk az ismerethiány (tudatlanság, tájékozatlanság), a téves szemlélet, a felelőtlenség, a helytelen szokáshagyományok miatti jogsértő magatartással, nem ritkán a szándékos károkozással, a természetvédelmi oltalom és a természettel összefüggő tulajdon semmibe vételével is.

A szemetelés és az illegális hulladék-elhelyezés, tűz okozása, a védettség figyelmen kívül hagyása, a védett természeti területek és értékek zavarása, veszélyeztetése, károsítása, a védett állatok elpusztítása és a védett növényekben, növényzetben okozott károk, a tulajdon elleni jogellenes cselekmények (lopás), a talaj és a természetes vizek károsítása illetve szennyezése azok a legjellemzőbb problémák, amelyek ellen minden jóakaratú embernek tennie kellene.

A természet materiális és immateriális javait legálisan hasznosító természetes és jogi személyek (erdőgazdálkodók, vadászatra jogosultak, halgazdálkodók, vadászok, horgászok, természetjáró turizmus résztvevői stb.) szükség szerinti ellenőrzése, valamint a természetben jogsértő tevékenységet végzők elleni intézkedés a természet őrzését ellátó rendészeti személyek (természetvédelmi őrök, rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagjai, hivatásos vadászok, halászati őrök) alapvető feladata. Az ellenőrzendő személyek, tevékenységek, területek és az ellenőrző személyek közötti arányok és a lakott területen kívüli terepi intézkedési körülmények azonban kedvezőtlenek, a rendészeti személyek országos létszáma nem elégséges. Ezért is szükséges az állampolgárok, illetve a természetvédelmi célú civil szervezetek közreműködése a természet védelmében, őrzésében.

Mit tehet az állampolgár, a civil szervezet és tagja?

A felelősséget érzők és cselekedni szándékozók állampolgárként is sokat tehetnek a természet védelméért, mert segíthetik a megelőzést, jelezhetik a veszélyeztetést vagy károsítást, sőt a természetvédelmi kezelővel együttműködve polgári természetőrként [1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 66. §] közvetlenül is közreműködhetnek a védett természeti területek és értékek őrzésében.

Az állampolgárokat közösségként aktivizáló természetvédelmi célú egyesületek intézkedést kérhetnek az állami és az önkormányzati hatósági és igazgatási szervektől (Tvt. 65. §), az egyesületek tagjai pedig részt vehetnek az adott szervezet természetvédő tevékenységében, közreműködhetnek a környezeti nevelésben, és példát mutathatnak az ökológiai kultúra terén. A természet védelmét helyi, területi és országos civil szervezetek, egyesületek és szövetségek sokasága szolgálja. Természetvédelmi célú országos civil szervezet például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a WWF Magyarország, a természetvédelmi célú szövetségek egyike a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ). A természhasználat ágazatainak egyesülete többek között az 1866 végén létrejött Országos Erdészeti Egyesület (OEE) és az 1881-ben alapított Országos Magyar Vadászati Védegylet, szövetség az 1946-ban megalakult Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ). (Civil szervezetekre lásd: Ptk. HARMADIK KÖNYV és 2011. évi CLXXV. törvény!)

Ne feledjük, hogy nem a természetnek van szüksége ránk, hanem nekünk a természetre, és amit a természettel teszünk, azt magunkkal tesszük!  

http://www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2013/12/oko1.jpg              Ökokultúra-hiányosok vegyeshulladéka

Az ökológiai kultúrával szorosan összefügg a szemetelés és az illegális hulladékelhelyezés, valamint a vadon termő gomba, gyógynövény, vadgyümölcs és virág gyűjtésének problémaköre, amely témákat lásd más bejegyzések alatt.

Ugyancsak kapcsolódó téma a terepi kerékpározás és a lovas turizmus, lásd: Lovas turizmus és Kerékpározás a természetben című, a Természethasználat menüpont alatti utolsó előtti írásokat:

https://termeszetor.eoldal.hu/cikkek/termeszethasznalat/.

***

Hazánk társadalmi szintű ökológiai kultúrájának egyik megnyilvánulása az év fajainak választása, aminek természetvédelmi, oktatási – nevelési és nemzeti PR jelentősége van. Minden évben felhívja a figyelmet az év fajainak választása a természet szépségére, védelmének és a biológiai sokféleségnek a fontosságára.

2013 - 2018 évek fajai a védettség jelzésével

AZ ÉV FAJAI*

2013

2014

2015

az év fafaja

házi berkenye

mezei juhar

kocsányos tölgy

az év gyógynövénye

máriatövis

orvosi citromfű

galagonya

az év vadvirága

nyári tőzike

szibériai nőszirom

tollas szegfüvek

az év gombája

csoportos csiperke

mezei szegfűgomba

sötét trombitagomba

az év emlősállata

alpesi denevér,

vidra

nagy patkósdenevér,

keleti sün

ürge

az év madara

gyurgyalag

túzok

búbos banka

az év hala

menyhal

magyar bucó

kecsege

az év hüllője/kétéltűje

barna ásóbéka

mocsári teknős

dunai tarajosgőte

az év rovara

citromlepke

földi poszméh

nagy szentjánosbogár

 

AZ ÉV FAJAI*

2016

2017

2018

az év fafaja

mezei szil

vadalma

virágos kőris

az év gyógynövénye

kamilla

mák

levendula

az év vadvirága

mocsári kockásliliom

hóvirág**

kornistárnics

az év gombája

lilatönkű pereszke

világító tölcsérgomba

közönséges süngomba

az év emlősállata

denevérfajok

mogyorós pele

földikutya

az év madara

haris

tengelic

vándorsólyom

az év hala

compó

harcsa

balin

az év hüllője/kétéltűje

kockás sikló

mocsári béka

elevenszülő gyík

az év rovara

mezei tücsök

nagy szarvasbogár

óriás szitakötő

 * nem védett, védett, fokozottan védett faj

 ** az Európi Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj

***

Az év fája kétféle értelemben jelenik meg, fafajként és faegyedként. Konkrét példán bemutatva: az Év Fája 2018 a virágos kőris (helyesen: az év fafaja, lásd fenti táblázatok első sorát is), szintén az Év Fája 2018 a zengővárkonyi szelídgesztenye (az év faegyede, 300 éves, lásd az alábbi fotót).

***

Nemzeti és kultúrális jelentősége van a hungarikumok intézményének (2012. évi XXX. törvény), amely a természetvédelmet is érinti. Hungarikum például az Aggteleki-karszt barlangjai és a Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta.

***

Szintén az ökokultúra részei nemzetközi és hazai viszonylatban is a nemzetközi és hazai jeles napok.

Február 1.    –   Tisza élővilágának emléknapja

Február 2.    –   Vizes élőhelyek világnapja (Ramsari egyezmény)

Március 3.        Vadvilág világnapja

Március 21.      Erdők világnapja (Erdők nemzetközi napja, IDF)

Március 22.   –   Víz világnapja

Április 22.        Föld napja

Május 10.     –   Madarak és fák napja  [Tvt. 64. § (3)]

Május 22.     –   Biológiai sokféleség világnapja

                         Magyar természet napja        

Május 24.     –   Európai nemzeti parkok napja

Június 5.      –   Környezetvédelmi világnap

Június 17.     –   Sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja

Június 25.     –   Barlangok világnapja

Július 31.         Természetvédelmi őrök világnapja

Október 1.    –   Habitat (élőhely) világnap

Október 4.    –   Állatok világnapja (Assisi Szent Ferenc emléknapja)

Október 21.      Földünkért világnap

***

Végül versek a természetről:

http://www.eternus.hu/kategoria/Termeszet