Dr.Temesi Géza: TERMÉSZETVÉDELMI JOGI ÉS IGAZGATÁSI ISMERETEK

SZEMETELÉS, ILLEGÁLIS HULLADÉKELHELYEZÉS

Egy környezetvédelmi találós kérdéssel indítható ez a témakör: mi a szemetelés biztos következménye? A helyes válasz: az évenkénti TeSzedd! akció mennyiségi eredményessége. Azért találó az ironikus kérdés és válasz, mert a jogkövetkezmény igen gyakran elmarad nem csak a szemetelés, szennyezés, hanem az illegális hulladékelhelyezés esetében is.

A szemetelés, hulladékelhelyezés vonatkozásában kiindulási törvényi szabályozás, hogy a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 150. Köztisztasági szabálysértés cím alatt a 196. § (1) bekezdés a) pontjában a következőként rendelkezik: aki közterületen … szemetel, … szabálysértést követ el. Ugyancsak szabálysértést követ el a 196. § (2) bekezdés szerint, aki települési hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak, vagy nem a kijelölt lerakóhelyen rak le vagy helyez el.

A 196. § (1) és (2) bekezdésekben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr, az önkormányzat közigazgatási területéhez tartozó termőföldeken a mezőőr is szabhat ki helyszíni bírságot.

A közterület fogalmát illetően három törvény tartalmaz meghatározást az adott törvény alkalmazásában.

Szabstv. 29. § (2) bekezdés a) pontja: közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is.

A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (Kftv.) 27. § a) pontja: közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. § 13. pont: közterület közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 187. § (1) bekezdés b) pontja szerint aki természeti, védett természeti, Natura 2000 területen a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, ….. természetvédelmi szabálysértést követ el. A szabálysértés jogkövetkezménye lehet a szabálysértési hatóság által kiszabott szabálysértési bírság, vagy a (2) bek. alapján a természetvédelmi őr által kiszabott helyszíni bírság.

[Lásd még: Szabstv. 245. § (vízszennyezés)!]

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 248. § (1) – (3) bekezdései szerint aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez, ….. illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt veszélyes hulladékra követik el. Aki pedig a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy, vagy veszélyes hulladék esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. szerint hulladék mindaz, amit a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény hulladéknak minősít, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére.

[Lásd még: Btk. 241. § (környezetkárosítás), Btk. 243. § (természetkárosítás), 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról].

A hulladékelhelyezést, szennyezést a természethasználat ágazati törvényei is tiltják, illetve szankcionálják. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 61. § (1) bekezdés b) pontja szerint tilos erdőben hulladékot elhelyezni, a 63. § (2) bekezdés pedig az erdő talajának védelmét szolgálva tiltja szennyvíz, hígtrágya vagy talajszennyező anyag, valamint a (2a) bekezdésben foglalt kivételekkel szennyvíziszap elhelyezését. Az Evt. 108. § (1) bek. b) illetve f) pontja szerint aki ezeket az előírásokat megsérti, erdővédelmi bírságot köteles fizetni.

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (Hhvtv.) 67. § (1) bekezdés k) pontja szerint a halgazdálkodási hatóság halvédelmi bírságot szab ki a hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezetet, táplálékanyagot, szennyezőanyagot halgazdálkodási vízterületre kijuttató személlyel szemben. Közigazgatási bírság kiszabására irányuló hatósági eljárás esetén azonban adott jogsértés miatt szabálysértési eljárás nem indítható.

A halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a Hhvtv. Horgászat és halászat rendje alcíme törvényi szabályozásainak végrehajtására vonatkozó rendeleti szabályozásai között a 28. § (18) bekezdés tiltja a szemetelést.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 18. § (4) bekezdése pedig tiltja a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 1000 m-en belül a külön jogszabályban meghatározott, a vizekre és a vízben élő szervezetre veszélyes vegyi anyagok elhelyezését.

További vonatkozó törvények:

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól;

2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról.

A Természetvédelmi Őrszolgálatnak, a közterület-felügyeleteknek, az önkormányzati rendészeteknek, a mezőőröknek és a halászati őröknek, valamint a rendőrségnek, továbbá hatóságoknak, ügyészségnek, bíróságnak lehet nagy szerepe abban (rendeltetésszerű működésük, feladat- és hatáskörük gyakorlásának eredményeként), hogy túlszemetelt és hulladékos országunk tisztább legyen. Különösen mentesüljenek a szemeteléstől és a hulladéklerakástól a védett természeti és a Natura 2000 területek, amelyek együtt az ország területének közel egynegyedét foglalják el!

Információként szolgálhat, hogy a 2015. évi (5.) TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért hulladékgyűjtő akcióban 170.000 fő vett részt 1.600 helyszínen, 1,5 milliárd Ft értékű önkéntes munkával. Az összegyűjtött szemét és hulladék mennyisége összesen 2.300 tonna volt, ami személyenként átlagosan 13–14 kg-ot jelent. 2016-ban 190.000 önkéntes 2.240 helyszínnel 2.800 tonna eredményt hozott. A korábbi tavaszi szervezések után 2017-től szeptemberben szervezik a TeSzedd! akciót, csatlakozva ezzel a Nemzetközi takarítási világnaphoz. A 2017 szeptemberében lezajlott szemétgyűjtésben 175.000 önkéntes vett részt 1.730 helyszínen, 2.500 tonna mennyiségi eredménnyel. A problémát találóan fejezik ki a fotók.

Szemetelésért természetvédelmi szabálysértési eljárás indítására, vagy helyszíni bírság kiszabására ugyanakkor viszonylag ritkán kerül sor. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűncselekmény miatt ugyancsak kevés esetben történik vádemelési javaslat, pedig az országban több ezer illegális hulladéklerakó van.

TŰZGYÚJTÁS, TŰZ OKOZÁSA – TŰZ ELLENI VÉDELEM

A tűz egyidős a szárazföldi növényvilággal. A természetben a tűz ugyanis természeti jelenségként is előfordul villámcsapás, vulkánkitörés vagy szélsőségesen magas hőmérséklet, hőség és szárazság miatti öngyulladás következtében. Már a Homo erectus előember használta a tüzet, és a tűz fontos szerepet töltött be az emberré válás hosszú folyamatában, ma pedig az egyik legfontosabb energiaforrás. A tűz hatása az égés, ami pusztít a természetben, akár felszíni, akár talajtűzről vagy erdei koronatűzről van szó. Természeti jelenségként van azonban a tűznek pozitív hatása is azáltal, hogy elősegíti a természet körforgását, és általa termékeny hamuzsír kerül a talajba. Tűz gondatlan vagy akár szándékos okozása a természeti jelenségnél (véletlen tűzeseteknél) sokkal gyakrabban előfordul a természeti területeken, és a gondatlanság miatti tűz a leggyakoribb hazánkban is. Természetesen mindent meg kell tenni a különböző tűzesetek megelőzése érdekében, vagy a mielőbbi megszüntetésükre (tűzoltás, terjedés akadályozása).

A természet védelmével összefüggő jogi szabályozások közvetlenül és közvetve is szolgálják a tűz elleni védelmet. Lássunk egy rövid betekintést a tűzgyújtást tiltó, korlátozó, feltételekhez kötő, illetve a természeti tűzesetek elleni védelmet szolgáló közvetlen jogi szabályozásokba!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 21. § (1) bekezdés b) pontja szerint természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a gyep, valamint a nád és más vízi növényzet égetéséhez. A Tvt. 38. § (1) bek. f) pontja pedig megállapítja, hogy védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges nád és más vízi növényzet égetéséhez, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint – a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével – erdőterületen tűz gyújtásához. A Tvt. 80. § (1) bekezdésében foglaltak alapján természetvédelmi bírságot köteles fizetni többek közt: aki tevékenységével vagy mulasztásával a természet védelmét szolgáló jogszabály előírásait megsérti, vagy a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenységet engedély nélkül végez. Közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás esetén azonban adott jogsértés miatt szabálysértési eljárás nem indítható (lásd alább).

A hazai erdőkben jellemző ún. felszíni tűz (NÉBIH)

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 64 – 67. §-ai foglalkoznak az erdők tűz elleni védelmével, amellyel kapcsolatos feltételek megteremtéséről az Evt. 64. §-a szerint az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni. A 65. § (1) bekezdése kimondja, hogy erdőben tűz gyújtására és fenntartására – az erre a célra kijelölt helyek kivételével – csak az erdőgazdálkodó, annak hiányában az erdő jogszerű használója írásbeli engedélye birtokában levő személy jogosult. A (3) bekezdés ugyanis lehetővé teszi, hogy az erdőgazdálkodó turisztikai célból – tűzvédelmi szempontból állandó és biztonságos – tűzrakó helyet alakítson ki. A kialakított tűzrakóhelyen a tűzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni. Az (5) bekezdés szerint tilos tüzet gyújtani erdőben, valamint annak kétszáz méteres körzetében lévő külterületi ingatlanokon a fokozott tűzveszély időszakában. A 67. § (1) bekezdése alapján az ország teljes területére, illetve megye vagy település területére a fokozott tűzveszély időszakának (a hivatásos katasztrófavédelmi központi szervvel való egyeztetés mellett történő) meghatározásáról, valamint a tájékoztatásról a miniszter gondoskodik, fokozott tűzveszély időszakában pedig az erdőgazdálkodó a (2) bekezdésnek megfelelően az erdőbe  való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve megtilthatja.

Az erdők tűzvédelmét szabályozza az erdők tűz elleni védelméről szóló 4/2008. (VIII. 1.) ÖM rendelet is. Az ÖM rendelet 3 – 5. §-ai szerint a NÉBIH mint országos erdészeti hatóság az erdőket erdőrészletenként tűzvédelmi kategóriákba sorolja. Az erdők tűzvédelmi besorolásának kategóriái a 4. § alapján a következők: nagymértékben veszélyeztetett terület (pl. erdeifenyő, feketefenyő, közönséges boróka faállományok), közepesen veszélyeztetett terület, kismértékben veszélyeztetett terület (lásd ÖM rendelet 1. mellékletét is). A megyék erdőtűz-veszélyeztetettségi kategóriákba sorolásának megfelelően az ÖM rendelet 5. § (2) – (4) bekezdései szerint a közepesen és a nagymértékben veszélyeztetett megyékre (lásd ÖM rendelet 2. mellékletét is) a NÉBIH és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) megyei védelmi tervet készít. Az erdőgazdálkodónak is védelmi tervet kell készítenie, amennyiben több mint 100 ha nagymértékben és közepesen veszélyeztetett erdőt kezel, további esetekben pedig egyszerűsített védelmi tervet készít az 5. § (5) – (9) bekezdései alapján. Védett természeten levő erdőterületre a 9. § (1), (3) és (11) bekezdések külön előírásokat is tartalmaznak. A további részleteket is lásd az ÖM rendeletben!

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 187. § (1) bekezdés b) pontja természetvédelmi szabálysértést állapít meg a természeti, védett természeti, vagy Natura 2000 területen történő engedély nélküli tűzrakásra. A Szabstv. 242. § (2a) és (2b) bekezdései szerint erdőrendészeti szabálysértést követ el, aki erdőben vagy erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen a tűzgyújtási előírásokat megszegi vagy nem gondoskodik a gyújtott tűz őrzéséről és biztonságos eloltásáról, továbbá aki tűzgyújtási tilalom hatálya alatt a tűzgyújtási, tűzvédelmi előírásokat megszegi.

A Szabstv. 2. § (4) bekezdése szerint azonban nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. A 187. § (1) bekezdés b) pontja ezért nem vonatkozhat például a védett természeti területen levő erdőben történő engedély nélküli tűzgyújtásra [lásd Tvt. 38. (1) bekezdés f) pontja], mert arra a Tvt. 80. § (1) bekezdése természetvédelmi bírság alkalmazását rendeli. Így szabálysértési eljárás nem indítható és szabálysértési helyszíni bírság sem szabható ki.

Tűz szándékos okozása és annak következménye bűncselekményt jelent, amennyiben a büntető törvénykönyvben foglalt tényállást valósít meg.

További vonatkozó jogszabályok:

1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról (tűzvédelmi törvény);

54/2014. (XII. 5.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról.