Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Természeti turizmus

TERMÉSZETI (TERMÉSZETJÁRÓ) TURIZMUS

A turizmus széleskörű fogalom, magában foglalja az ember (személy) lakó- és munkahelyén kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat. A turizmus lényege az ember élményszerzéssel összefüggő környezetváltoztatása, amelynek során szolgáltatásokat vesz igénybe. A természeti területek: az erdő, a mező (művelési ág szerint = gyep, azaz rét vagy legelő, valamint részben a szántók útjai), a vizes élőhelyek (folyóvizek partja, halgazdálkodási vízterületek) stb. természeti értékeikkel a turizmus kedvelt térségei. A természeti (természetjáró) turizmusra vonatkozó törvényi rendelkezéseket két meghatározó törvény alapján dolgozza fel a publikáció. Országunk erdősültsége, azaz az erdők összes területének az ország területéhez viszonyított aránya meghaladja a 21 %-ot, indokolt tehát az erdőtörvény tanulmányozása. Az ország területének közel 10 %-át védett természeti területek alkotják (ebből több mint 50 % erdő), amelyekre irányuló turizmus, látogatás szabályozását pedig a természetvédelmi törvény alapozza meg. Fontos jogi alapinformáció, hogy védett természeti területen lévő erdő esetén az erdőtörvény rendelkezéseit a természetvédelmi törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Az állami erdészeti zártkörű részvénytársaságok 2010-2017 között 16 milliárd Ft-ot költöttek az erdei turisztikai szolgáltatások fejlesztésére. A nemzeti park igazgatóságok feladata pedig a védett természeti területek és értékek  természetvédelmi kezelése keretében a természetvédelmi bemutatás, az ökoturisztikai szolgáltatás. Az állami keretek tehát adottak a természeti turizmus gyakorlására.

Természetvédelmi törvényi alapvetés, hogy mindenki kötelessége a természeti területek és értékek védelme. Ezekre a tényekre is figyelemmel a természeti turizmus gyakorlóinak ismerni kell a vonatkozó törvényi előírásokat egyrészt a természet védelme érdekében, másrészt a jogsértések elkövetésének megelőzése céljából.

Az alábbiak három fejezettel, Erdő látogatása, Védett természeti területek látogatása és Ökoturizmus cím alatt foglalkoznak a kérdéskörrel: hogyan kiránduljunk, hogyan lehet jogszerű a természetbe irányuló turizmus, milyen törvényi szabályozásokat kell ismerni és betartani a természetben a gyalogos, lovas és kerékpáros turizmus során, milyen ökológiai szempontok figyelembe vétele teszi fenntarthatóvá a természetjáró turizmust és annak színterét, a természetet. Az első két fejezet a természeti turizmus lehetőségeit a természet védelmének és az erdők közjóléti szerepének törvényi szabályozásai alapján tekinti át, a harmadik fejezet általános turisztikai szempontból.

1. ERDŐ LÁTOGATÁSA

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (erdőtörvény, Evt.) a következők szerint rendelkezik az erdő látogatásáról, − azzal a kiegészítéssel, hogy a védett természeti területen levő erdőkre az erdőtörvényi rendelkezéseket a természetvédelmi törvényben foglalt eltérésekkel, tehát a védett természeti területekre vonatkozó eltérő vagy további szabályozásokkal kell alkalmazni.

Az Evt. 91. §-a alapján az erdőben − annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából

gyalogosan,

emberi erővel hajtott kerékpárral,

lóval, valamint

az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel

bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles.

Van azonban kivétel: ha más jogszabály a látogatást korlátozza (pl. a természetvédelmi törvény), vagy az arra jogosult a látogatás korlátozását az Evt.-ben foglaltak alapján elrendelte.

Üdülési, sportolási, illetőleg kirándulási célból − a kijelölt út kivételével − gyalogosan, kerékpárral és lóval sem vehető igénybe:

az erdősítés területe, amíg a rajta lévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri, valamint

az erdőrezervátum magterülete.

Az állam illetve a helyi önkormányzat 100%-os tulajdonában nem álló erdőben viszont

az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton kívül való lovaglást, és emberi erővel hajtott kerékpárral való közlekedést

az erdőgazdálkodó korlátozhatja, illetve megtilthatja, ha a terület tulajdoni jellegét és a korlátozást, illetve tiltást a területen megfelelően jelzi.

Alapvetően a baleset-megelőzést szolgálja, hogy

az erdőben abban az esetben szabad a megjelölt turistaúton kerékpározni és lovagolni, a megjelölt kerékpáros úton lovagolni, ha az együttes használat lehetősége az adott turistaúton vagy kerékpáros úton jelzéssel megjelölésre került;

a megjelölt turista- vagy kerékpáros utak kereszteződésén a lovas kizárólag lépésben haladhat át;

az erdőben sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel turistaúton közlekedni tilos;

kiépített parkerdei utat lovaglás céljára kizárólag az erre a célra kijelölt szakaszon lehet igénybe venni;

kiépített parkerdei utat lóval vontatott járművel nem szabad igénybe venni.

Az Evt. alkalmazásában az erdő látogatója az, aki erdőben nem erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység céljából tartózkodik. Az erdőgazdálkodó és az erdő tulajdonosa az erdő látogatójától a látogatásért díjat nem kérhet, azonban jogosult a ténylegesen felmerült kárának és költségének megtérítésére.

Az erdő látogatója

az erdei életközösségben, az erdő talajában és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat;

az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet indokolatlanul nem zavarhatja.

A tűzrakás és a gyűjtés lehetőségeit a fejezet a) és a b) pontja foglalja össze.

Az Evt. 92. § tartalmazza, hogy

az erdőben látogatás céljából járművel − ideértve a nem sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművet, valamint a nem csak emberi erővel hajtott kerékpárt is − közlekedni csak

a közforgalom számára megnyitott erdészeti magánúton,

az erdészeti hatóság által járműközlekedésre kijelölt erdei úton, valamint

az erdőgazdálkodó beleegyezésével az erdészeti feltáróhálózat részét képező egyéb erdei úton szabad.

Az erdőben járműközlekedésre kijelölt utat mindenki saját felelősségére veheti igénybe.

Erdőben, illetve az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton quaddal, terep-motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, valamint motorkerékpárral − erdőgazdálkodási célú járműforgalom kivételével − közlekedni tilos.

Az Evt. 93. §-a szerint az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben:

huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni;

turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;

turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;

ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;

az Evt.-ben külön nem nevesített sportversenyt rendezni.

Erdőben lovas és technikai sportversenyt rendezni csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával és az erdészeti hatóság engedélyével szabad.

Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott jogszerűen kialakított turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni.

Az Evt. 94. §-ában foglaltak szerint az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás

életet vagy testi épséget veszélyezteti, vagy

az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti, akadályozza.

A vadászat időtartamára az erdőgazdálkodó hozzájárulásával a átmenetileg a vadászatra jogosult is korlátozhatja az erdő egyes részeinek a látogatását.

A Magyar Honvédség szervezetei az erdőgazdálkodó és az erdészeti hatóság tájékoztatása mellett szintén korlátozhatják a honvédelmi rendeltetésű erdő látogatását, valamint annak területére való bármilyen célú belépést, ha a területen folyó katonai tevékenység az élet-, baleset-, illetve vagyonbiztonságot veszélyezteti, vagy az ott tartózkodás a katonai tevékenységet akadályozza.

Az Evt. 95. § kötelezi az erdőgazdálkodót:

az erdő egyes részei látogatásának korlátozását köteles az erdőgazdálkodó előzetesen bejelenteni az erdészeti hatóságnak, ha annak tervezett időtartama az egy hónapot meghaladja;

a korlátozás időtartama a 6 hónapot nem haladhatja meg. Végül az Evt. 96. §-a előírja, hogy az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon ki kell hirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.

Megjegyzés

A korábbi erdőtörvény, az 1996. évi LIV. törvény, valamint a jelenleg hatályos 2009. évi XXXVII. törvény 2013. előtti szabályozása szerint erdőben lóval és kerékpárral csak az arra kijelölt úton szabadott közlekedni. A jelenleg hatályos szabályozás természetvédelmi szempontból kedvezőtlen.

a) Tűzrakás erdőben

Az Evt. 65. §, 66. § és 67. § arról rendelkezik, hogy

erdőben tűz gyújtására és fenntartására − az erre a célra kijelölt helyek kivételével − csak az erdőgazdálkodó, annak hiányában az erdő jogszerű használója írásbeli engedélye birtokában levő személy jogosult;

az erdőgazdálkodó turisztikai célból − tűzvédelmi szempontból állandó és biztonságos − tűzrakó helyet alakíthat ki. A kialakított tűzrakóhelyen a tűzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni;

tilos tüzet gyújtani erdőben, valamint annak kétszáz méteres körzetében lévő külterületi ingatlanokon a fokozott tűzveszély időszakában;

a tűz őrzéséről, valamint annak − a helyszínről való távozás előtti − biztonságos eloltásáról a tűzgyújtásra jogosult köteles gondoskodni;

aki erdőtüzet vagy tűzveszélyt észlel és azt eloltani, illetve elhárítani nem tudja, köteles a tűzoltóságot haladéktalanul tájékoztatni;

az ország teljes területére, illetve megye vagy település területére vonatkozóan a fokozott tűzveszély időszakának meghatározásáról, valamint az érintett erdőgazdálkodók, erdészeti szakszemélyzet és a lakosság erről történő tájékoztatásáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik;

fokozott tűzveszély időszakában az erdőgazdálkodó az erdőbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve megtilthatja.

Megjegyzés

Erdőben tehát a kiépített tűzrakó helyek kivételével tűz gyújtására az erdőgazdálkodó írásbeli engedélye szükséges, védett természeti területen levő erdőben pedig a természetvédelmi hatóság külön engedélye is, lásd a következő fejezetben.

A tűzrakáshoz tüzelő is szükséges, lássuk ezért a vonatkozó rendelkezéseket!

Az Evt. 61. § (1) bekezdésének pontjai szerint tilos erdőben többek között hulladékot elhelyezni és élő fáról, cserjéről gallyat gyűjteni.

A 68. § pedig meghatározza az erdei haszonvételeket, köztük d) pont alatt az elhalt fekvő fa és gally gyűjtését, illetve az elhalt, száraz ág nyesését.

A 69. § pedig megállapítja, hogy az erdei haszonvételeket az Evt.-ben meghatározott feltételekkel az erdőgazdálkodó gyakorolhatja, illetve – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni az erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit.

Jogkövetkezményeket fentiekkel összefüggésben a 108. § (1) állapít meg azzal, hogy az erdészeti hatóság erdővédelmi bírságot szab ki többek között arra, aki a 61. § (1) bekezdésének foglalt előírásokat megsérti, továbbá aki 68. § d) pontjában meghatározott erdei haszonvételeket jogosulatlanul gyakorolja, vagy annak során az erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit megsérti.

b) Gyűjtés erdőben

Az erdei növények, gombák, vadgyümölcs gyűjtésére az erdőtörvény tartalmaz speciális szabályozásokat.

Az Evt. 68. § f) pontja szerint a gomba, vadgyümölcs, virág, illetve gyógynövény gyűjtése és az erdei forrásvíz hasznosítása is erdei haszonvételnek minősül, amit az erdőgazdálkodó gyakorolhat.

A 69. § azonban úgy szabályoz, hogy ha jogszabály másként nem rendelkezik, az állam 100%-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását. Az erdőtörvény végrehajtási rendelete, a 61/2017. (XII. 21.) FM rendelet 42. §-a az egyéni szükségletet 2 kg/fő/nap mennyiségnek minősíti.

Az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az egyéni szükségletet meghaladó mennyiségű gyűjtés az erdőgazdálkodó előzetes írásbeli hozzájárulásával, az állam 100 %-os tulajdonában nem álló erdőben pedig a gyűjtés (egyéni szükségletre is) a haszonvételi joggyakorló előzetes írásbeli hozzájárulásával gyakorolható.

Az erdők őrzése alapvetően az erdőgazdálkodó rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzetének a feladata.

Védett természeti területen lévő erdőterületre az erdőtörvény rendelkezései mellett a természetvédelmi törvény alábbi rendelkezései is vonatkoznak azzal, hogy eltérés esetén a természetvédelmi törvénynek van elsőbbsége.

2. VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK LÁTOGATÁSA

Védett természeti területek látogathatóságáról a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (természetvédelmi törvény, Tvt.) rendelkezik.

A Tvt. 37. §-a alapján védett természeti területen lévő közúton a közlekedést (tartózkodást), védett természeti területen lévő vagy azt érintő víziúton a hajózási tevékenység folytatását  − ha az a védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti, károsítja − a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az útügyi hatóság, illetve a hajózási hatóság korlátozza vagy megtiltja.

Fentiek kivételével védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást, ha a védelem érdekei szükségessé teszik, a természetvédelmi hatóság közvetlenül korlátozhatja, illetve megtilthatja.

A Tvt. 38. §-a szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között:

kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez,

a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével erdőterületen tűz gyújtásához;

horgászathoz;

közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához;

járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó − külön jogszabályokban erre feljogosított − személyek járműi kivételével.

A kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatandó tevékenységnek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése a fentiekben meghatározott engedély beszerzése alól mentesít.

Végezetül a Tvt. 40. §-a úgy rendelkezik, hogy fokozottan védett természeti területre történő belépéshez − a jelzett turistautak és tanösvények kivételével − a természetvédelmi hatóságnak a nemzeti park igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges.

Fontos lehet még, hogy a Tvt. 44. § (2) bekezdése előírja: elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak a nemzeti park igazgatósághoz be kell jelentenie.

A természeti és a védett természeti területek és értékek, Natura 2000 területek természetvédelmi őrzését alapvetően a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálata látja el.

3. ÖKOTURIZMUS

Sok szó esik a természetvédelemmel és a turizmussal összefüggésben egy sajátos fogalomról, az ökoturizmusról. Az öko- előtag elvileg lehet ökológiai és ökonómiai jelentésű egyaránt, a szokásjog és jogszabályi alkalmazás alapján azonban a köztudatban az öko- az ökológiai jelző rövid alakja. Az ökoturizmus fogalom 30 éve mint a tömegturizmus ellenpólusa jelent meg, és a turizmus negatív hatásainak kiküszöbölését, a környezettudatos turizmust jelentette. Az ökoturizmus témakörének nagy az irodalma a világhálón is, ezért a publikáció csak rövid ismertetésére vállalkozik. Közelítsünk először a jogszabályi alkalmazás felől!

Korábban hatályos, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló FVM rendeletek a következőként határozták meg az ökoturizmus fogalmát a rendelet alkalmazásában.

Ökoturizmus: a természeti értékek és a természeti területek megismerésére irányuló olyan turizmus, amely természetkímélő módon, a természetvédelmi prioritások biztosításával valósul meg az arra alkalmas területen, és amely egyúttal a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz jutását is szolgálja.

A Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló, 2003. május 22-én Kijevben készült Keretegyezményhez kapcsolódó, fenntartható turizmusról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 171/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet a fenntartható turizmus megnevezést tartalmazza.

A 2015 – 2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról (NKP) szóló 27/2015. (VI. 17.) OGY határozat és a mellékletét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NTA) az ökoturisztikai és az ökoturizmus megnevezéseket alkalmazza fogalmi meghatározás nélkül.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) meghatározása alapján az ökológiai turizmus vagy ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló látogatás a természeti területeken azok természeti és kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a látogatás által hozzájárul a helyi lakosság  jóllétének fejlesztéséhez társadalmi, gazdasági előnyökhöz juttatással.

Az ökoturizmus gyűjtőfogalomként a turizmus olyan különböző formáit jelenti, amelyek a természeti-ökológiai-biológiai erőforrások fenntartható használatán alapulnak az adott ökoszisztéma teherbíró képességén belül. A turizmus valamennyi formájának fenntarthatóvá tételét célozza azzal, hogy a turizmus járuljon hozzá az ökoszisztéma megőrzéséhez vagy helyreállításához, és ne járjon negatív hatásokkal a természeti és kulturális erőforrásokra.

Fontos szempont, hogy az ökoturizmus átfogó megoldási lehetőséget kínál a védett természeti területek kezelői (nemzeti park igazgatóságok) számára a természetjáró vendégforgalom ellenőrzött keretek között tartására.

Összefoglalva: az ökoturizmus természeti területekre irányul, hozzájárul a természeti területek és értékek megőrzéséhez, minimalizálja a turizmus negatív környezeti hatásait, elősegíti a helyi lakosság érdekeltségét.

Az állami erdők közjóléti funkciójának érvényesülését segítik az erdészeti zrt.-k erdei turisztikai szolgáltatásai: szálláshelyek, erdei iskolák, szabadidőparkok, kilátók stb.

A védett természeti területek és értékek, valamint a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelése keretében a természetvédelmi bemutatás a nemzeti park igazgatóságok egyik feladata. Az igazgazóságok ökoturisztikai létesítmények fenntartásával, erdei iskolák működtetésével, tanösvényekkel, nemzeti parki termékekkel segítik elő a természeti turizmust és szolgálják a környezeti nevelést.

Az ökoturizmus konkrét kritériumainak és a jogszabályi előírásoknak a figyelembe vételével természetvédelmi tízparancsolatotalkothatunk a természet látogatói számára.

1. Ismerd meg a vonatkozó törvényeket, az ismerethiány nem mentség!

2. Az utakon vagy az ösvényeken, csendesen és figyelmesen közlekedj, kutyát pórázon vezess!

3. A természetben lehetőleg gyalogosan közlekedj, erdőben kerékpárral és lóval kizárólag a törvényi rendelkezések határain belül!

4. Csak kialakított és kijelölt tűzrakóhelyen rakhatsz tüzet akkor, ha nincs fokozott tűzveszély.

5. Ne szemetelj, ne dohányozz!

6. Tartsd tiszteletben, hogy a védett növény, gomba, állat, a vadászterületi vad és a halgazdálkodási vízterületi hal állami tulajdon!

7. Tartsd tiszteletben a terület tulajdonosát abban is, hogy területén a nem védett vadon termő növénynek, vadgyümölcsnek, gombának is a tulajdonosa!

8. Nem védett növényt, gombát és vadgyümölcsöt nem védett állami erdőben és egyéni szükségletre gyűjthetsz.

9. Ami nem a te tulajdonod a természetben, az a másé, a talált dolog is.

10. Ha károsítást észlelsz, értesítsd a nemzeti park igazgatóságot vagy az illetékes hatóságot!

  kék                piros              sárga              zöld

Ábra: turistautak jelzései hierarchikus sorrendben (színek kezdőbetűinek ábécé sorrendje: k, p, s, z)

Befejezésül néhány tudnivaló a jogsértés esetén alkalmazott jogkövetkezményekről. Az előző fejezetekben ismertetett rendelkezésekkel összefüggő és más természetbeni jogsértések (szemetelés, hulladék-elhelyezés, erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása, tulajdon elleni szabálysértés, természetkárosítás bűncselekménye stb.) bekövetkezésekor a jogkövetkezmény:

az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény rendelkezései alapján kiszabott közigazgatási bírság (erdővédelmi bírság, természetvédelmi bírság), vagy − amennyiben törvény vagy kormányrendelet a jogsértésre nem rendeli el közigazgatási bírság kiszabását,

és a jogsértő cselekmény szabálysértésnek minősül − a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény szerint szabálysértési helyszíni bírság kiszabása vagy szabálysértési eljárás,

ha pedig bűncselekményről van szó, úgy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2013. évi C. törvény alapján és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény szerint büntetőeljárás kerül megindításra.

Amennyiben közigazgatási jogi felelősség és bűncselekmény együttesen áll fenn, úgy mind közigazgatási hatósági eljárás, mind pedig büntetőeljárás is indul a vonatkozó törvények rendelkezései szerint.